AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Blaeu-térképofficina atlaszkiadásai és magyar vonatkozásaik

Ami bennünket közelről érdekel, az, hogy a Magyarországot ábrázoló lap a kiadásokban szinte konstansan ugyanaz, és még MERCATORra vezethető vissza. BLAETJ Magyarországot atlaszában nem javította, mert információi ehhez úgy látszik, hiányoztak. Meg kell jegyezni, hogy ezen, az ország akkori helyzetében nem lehet csodálkozni. Willem Jansz BLAETJ 1638-ban halt meg. Az utolsó évtizedben már fiával, Joannessel együtt dolgozott térkép-, földgömb- ós kiadó-nyomdaüzemében. Joannes életrajza kevésbé kidolgozott, mint atyjáé. Tudjuk azonban róla, hogy egyetemet végzett, akadémikus képzettségű férfiú volt: a leideni egyetemet 1616 és 1618 közt látogatta.

15 Itt nemcsak tanult, de nyilván kitűnő személyes társadalmi kapcsolatokat is szerzett, melyeknek utóbb kiadói tevékenységében nagy hasznát láthatta. A humán tudományokban jártas cégtulajdonos az atlaszkiadásokban a térkép mellett természetszerűen helyez egyre nagyobb súlyt a szöveges részre. És ha az apa, Willem, a matematikai-kartográfiai részben és szervezőként tette le az alapot a nagy atlaszkiadói vállalkozásokhoz, Joannes, a históriai-filológiai, deskriptív részben igyekezett azt fejleszteni. Kettőjük munkájából együttesen alakult ki, fokozatosan, a nagy BLAEU-atlasz. Hogyan bővült ki Willem majd Joannes atlasza, legjobban úgy nyerünk ismeretet, ha szemügyre vesszük a későbbi, Joannes és Cornelius nevével szignált, majd utóbb csak Joannes kiadásában megjelent kiadásokat. A kiadások sorozata hézagtalanul ma sem igen állítható még össze. Ehhez minden nagyobb könyvtár és magángyűjtő BLAETJ-atlaszainak regisztrálása volna szükséges, már pedig, úgy látszik, Joannes BLAETJ — ki 1644-től, Cornelius halálától kezdve egyedül vezette az egész üzemet — mindig a szükségletnek és a keresletnek megfelelően bocsátott ki újabb és újabb kiadásokat és talán egyes köteteket is. Ismeretes hazánkban 1640-ből való, 3 kötetes latinnyelvű kiadás, az Országos Széchényi Könyvtár birtokában. Kiadóiként még — bár Willem ekkor már nem élt — Willem és Joannes vannak jelezve, forgalomba hozóként viszont Joannes és Cornelius. Ennek a példánynak az a könyvészeti érdekessége, hogy már 1656-ból az akkori Magyarország területéről való possessorbejegyzést találunk benne. Az Ungvári Jézustársasági Kollégium könyvtárában volt ezévben, tehát a mű másfél évtizeddel elkészülte után már eljutott Magyarországra. Ez lényeges körülmény, mert egyrészt elterjedésének gyorsaságát és széles körét, másrészt hazai fogadtatását illusztrálja.

16 15. Uo. 7. 1. 16. Az ungvári Jézustársasági Kollégium könyvtárából származó példány OSZK térképtári jelzete TA 342. A possessorbejegyzés szövege: „Coll: Soc: Jes: Vnguáriensis Inscriptus Catal: Lit. T. No. 41. (42, 43) 1656." Ez a possessorbejegyzés a magyar könyvtörténet számára azért is figyelemreméltó, mert bepillantást enged az ungvári könyvtár katalogizálási-nyilvántartási módszerébe. A katalógus nyilván első-betűrendes volt (T: „Theatrum Orbis" vagy „Tabulae"). A sorszámokból, kísérletképpen, bár összehasonlításhoz szükséges statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre, valamennyire következtetni lehet e könyvtár nagyságára is. Ha ugyanis feltételezzük, hogy a könyvtár katalógusában a T betűvel kezdődő című, illetve ez alatt nyilvántartott könyvek száma a beszerzés időpontjában (1656-ban) 40 volt, a T betűs címek gyakorisága pedig e könyvtárban 5 ós 10% 348