AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Blaeu-térképofficina atlaszkiadásai és magyar vonatkozásaik

dalom is került ki sajtója alól.

8 Nyomdája utóbb fia, Jan vagy latinosan: Joannes alatt is megőrizte, sőt gyarapította hírnevét, úgy, hogy néhány évvel Willem halála után, 1646-ban Európa leghíresebb ilyen üzemének számított.

9 Willem BLAEUnak nagy szerencséje volt, hogy fiaiban nagy felkészültségű segítőtársakra és utódokra talált. Joannes (1599? —1673) egyidőben apjától függetlenül is dolgozott, azután ismét egyesítette üzemét apjáéval. A másik testvér, Cornelis, latinosan: Cornelius (1610 körül—1644) szintén együttműködött apjával. A cég számos segédet is foglalkoztatott, s ezek a maguk részfeladataiban oly jó szakértőknek bizonyultak, hogy a konkurrens térképmetsző officinák tulajdonosai: JANNSONIUS és HONDIUS igyekeztek ezeket a maguk szolgálatába szegődtetni.

10 A BLAEU-officina nagyarányú térképkiadása természetesen csak részben volt saját, eredeti térképkészítői tevékenység eredménye: a legnagyobb rész átvétel. Willem BLAETJ életírója, J. KEUNING figyelemreméltónak találta azt a tényt, hogy BLAETJ aránylag későn adta ki az első szárazföldi területeket ábrázoló atlaszművet. Ennek okát abban látja, hogy az ifjabb Jodocus HOÍTDIUS által kiadott Mercator-atlaszkiadások 1629-ig nagy népszerűségnek örvendettek a közönség körében, s így nem volt kilátása arra, hogy egy új atlasszal sikert arathasson. Egyik leveléből azonban kitűnik, hogy már 1626 végén tervezte új atlaszának közrebocsátását. Az ifjabb Jodocus HONDIUS halála után (1629) ez az akadály elhárulni látszott, BLAETJ a hagyatékból megszerezte a térképek rézlemezeinek egy részét, vásárlás útján, s így kezdett hozzá az új, most már BLAETJ nevet viselő atlasz kiadásához. Első atlasza 1630-ban jelent meg Atlantis appendix, sivepars altera, continens tab(ulas) geographicas diver sarum Orbis regionum címmel. 60 közölt tórkép8. Willem Jansz BLAETJ kiadványait tárgykör szerinti csoportosításban közölte KETJNING, i. m. 30 — 37. 1. 9. KETJNING, i. m. 13. 1. 10. A kompiláció — különböző térképművekből való összeállítás — sőt az egyszerű átvétel is, e korban általános térképészi és térképkiadói gyakorlat volt. A kartográfiatörténet művelői előtt ez a tény kezdettől mindig közismert maradt. A közei-kortárs E. D. HATJBEB 1724-ben Ulmban kiadott térképészettörténeti munkájában, a XVI —XVII. század fordulóján készült térképekről szólva már megállapítja: „Wie aber die Erfahrung in dem Augensehen zeiget, dass die mehrste Land-Charten-Macher die Charten nur voneinander abstechen . . . also seynd die Charten Mercatoris, Ortelii, Guilelmi Blaeuw, Johannis Janssonii . . . und die mehrste dess älteren Visschers fast alle einerley, dass wer die Charten des einen hat, in der That auch die Charten des anderen besitzet ..." Az átvételnél a kritika hiánya, a hibák átszármazása a kor térképkiadásában általános jelenség volt. Összefüggött ez a nagy kereslettel és kiadói üzleti gyakorlattal egyaránt. Ugyanez mondható el a konkurrens officinák között munkaerő-csábításról is. (Ld. ECKERT, Max: Die Kartenwissenschaft. Berlin—Leipzig 1921, Bd. I. 21 — 22.1.) E közismert tények miatt veti fel C. KOEMAN id. tanulmányában (Life and works ... 14. 1.) azt a kérdést: mi is volt tulajdonképpen Willem Jansz BLAETJ térképészi — és nyomdászi — kvalitása, melyet már a kortársak annyira méltányoltak? E sorok írója úgy véli, hogy az apa inkább szervezőként jelentős. Fia, Joannes BLAETJ — kinek életművével jóval kevésbé foglalkoztak (így pl. KOEMAN C.: Jan Blaeu and his Grand Atlas. Amsterdam 1970) — kartográfiatörténetileg inkább tekinthető jelentős személyiségnek, elsősorban azonban ő is szervezőként, nagy atlasza miatt, melyben két nemzedék gyűjtőmunkája jut reprezentatív kifejeződésre. 346