AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda második korszaka (1637—1658) és utóélete

teremtése. Pópa STEFAN püspökké választása utáni első hónapokban, 1643 augusztusában bocsátotta ki GELEJI KATONA István a román esperesek számára azt a rendeletet, amely a fordítás megkezdését bizonyítja: „Mivel látjuk a Szent Bibliának megfogyatkozását . . . azon igyekezünk, hogy az Újtestamentumot őszinte, görög nyelvből, amelyen az evangélisták és apostolok írtak, az oláh községnek lelki épületire lefordíttassuk, amelyre való embert is találtunk is immár Istennek hála, aki oláh ugyan, de jó görög és diákul is ért. De mivel efféle munka sok költséggel jár, nincs honnan költségeinknek szerét vennünk, hanem kételen az Ilia IOREST vladikaságában elmaradt esztendő adót be kell szednünk." Ez a görögül és diákul is tudó román: SYLVESTER pap volt, aki, úgy látszik, egy év alatt elkészült az Újtestamentum fordításával, mivel 1644 augusztusában RÁKÓCZI György már azt írta Tokajból feleségének, hogy ,,annak a román papnak, aki az Űj szövetséget románra fordította . . . adasson 50 Ft-ot és egy dolmányra való posztót".

46 A munka közvetlen irányítója GELEJI KATONA István volt. Bár a fordítás 1644-ben már megvolt, a nyomtatás csak 1648-ra készült el. A munkát hátráltatta az a körülmény, hogy Pópa STEFAN vladika úgy találta, hogy a SYLVESTER fordítása tele van hibával, s mivel közben SYLVESTER pap meghalt, maga kezdett hozzá a kijavításához, amint erről a mű előszavában is ír. Megmagyarázza, hogy milyen nevezetes újítást vezet be ez a kiadás: szemben az eddigi liturgikus beosztású bibliai könyvekkel, ez a Biblia fejezetekre és versekre oszlik. A munka elkészülését hátráltatta még a betűk hiánya, amint arról a már idézett, „oláh betűöntő"-t említő levél tanúskodott. GULYÁS és HEREPEI,

47 de más szerzők is úgy tekintik, mintha az összes gyulafehérvári cirillbetűs nyomtatvány — DOBRE pap 1639. évi megjelenésétől kezdve egészen 1658-ig — mind a fejedelmi nyomdában készült volna. Összevetve az 1641. évi DOBRE pap-féle kiadványt és az 1648-as, impresszuma szerint is a fejedelmi nyomdából kikerült Újtestamentumot, kitűnt, hogy a két nyomdai felszerelés teljesen különbözik: az előbbi betűkészlete rongált, kopott, nehezen olvasható, míg a másik újonnan metszett, tiszta, világos betűképet mutat. Bár DOBRE pap felszerelésében a díszek — ellentétben az iniciálékkal — még viszonylag jó állapotban voltak, a fejedelmi nyomda ezeket mégsem alkalmazta később, amiből arra lehet következtetni, hogy DOBRE pap nyomdája csak ideiglenesen volt Gyulafehér vár ott, onnan azután később elkerült. De elválnak DOBRE pap és a fejedelmi nyomda kiadványai tartalmukban és szellemükben is, amint erre korábban már utaltunk: a fejedelmi nyomcla cirill kiadványai határozott református szellemben íródtak, eltérve a görög-keleti egyház dogmáitól. Bár 1648-ban, amikor a második román katekizmus megjelent Gyulafehérvárott — megjegyezve, hogy ezt a szakirodalomban bevett „gyulafehérvári" elnevezést az első, 1642. évi kiadásnál csak fenntartással fogadhatjuk el — a fejedelmi nyomda már rendelkezett cirill betűkészlettel, a FOGARASI István által fordított káté mégsem cirill, hanem latin betűkkel íródott, a lugosi és karánsebesi román iskolák tanulói számára. Mint kísérlet 46. BAIXIAGI Aladár: A Magyar nyomdászat történelmi fejlődése. Bp. 1878. 235. 47. GULYÁS i. m. II. 158 — 159. és'HEREPEI: Adattár I. 525 — 6. 301