AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda második korszaka (1637—1658) és utóélete

érdekes, de több kiadást nem ért meg. Ennek a kezdeményezésnek úgy látszik, nem lett folytatása, mert más román nyelvű könyvről nem tudunk, amely latin betűkkel nyomtatva jelent volna meg ebben a korban. (111) A fejedelmi nyomdából a Noulu Testamentu után legközelebb — mai ismereteink szerint legalábbis — az 1651-ben kiadott Psaltire (Zsoltároskönyv) (120) került ki. Az ennek kiadásával kapcsolatos munkákat is Pópa STEFAN vette kezébe, s többek támogatásával ez alkalommal egyenesen héber eredeti alapján fordította le a Zsoltároskönyvet.

18 Az impresszum szerint: „őnagysága RÁKÓCZI György biztatásából, parancsából és minden költségével Gyulafehérvárott, 1651 decemberében" jelent meg. A fenti két kötetet — az 1648. évi Újtestamentumot és az 1651. évi Zsoltároskönyvet — alapul véve a fejedelmi nyomda cirill könyvek nyomtatására használt felszerelése az alábbiakból állt: 1. Betűkészlet: öt cirill betűtípus, ebből három szövegtípus (30C, 37C, 39C) és kettő kiemelő típus (23C és 38C). Ezek közül mindkét kötetben előfordult a 30C, 37C és a 23C, csak az Újtestamentumban szerepelt a 38C és csak a Zsoltároskönyvben a 39C típus. (Ld. XXXIII—XXXVI. táblákat.) 2. Iniciálék: nyolc sorozat. Ezek közül öt sorozat darabjai fordultak elő mindkét nyomtatványban (1, n, o, r, s), míg csak az Újtestamentumban fordult elő a p és q sorozat. Csak az 165l-es Zsoltároskönyvben találni a t iniciálésorozat egyetlen darabját (Ld.: XXXVII—

XL. táblákat). 3. Cifrák: két új cifra jelent meg a cirillbetűs nyomtatványokban: az Uu és Vv jelűek. Ezek közül mindkét nyomtatványon megtalálható az Uu jelű cifra, csak az Újtestamentumban fordult elő a Vv jelű (Ld. XLV—XLVI. táblákat). 4. Díszek: nyolc darab. Ezek részben díszes, a cirillbetűs egyház könyvekben általánosan használt fametszetes fejlécek, egyszerűbb záródíszek, és egy bibliai jelenetet ábrázoló fametszetes illusztráció (a gyulafehérvári metropolita pecsétje. Ld. XXIV—

XXXI. díszeket.) Mind a nyolc disz előfordult az 1648-ban kiadott Újtestamentumban, amely fejlécekkel, záródíszekkel és iniciálékkal különösen gazdagon ellátott kötet. Közülük csak kettő (a XXVI. és XXXI. dísz) fordult elő az 1651-ben kiadott Zsoltároskönyvben (Ld. XLI—XLIV. táblákat). A fejedelmi nyomda cirillbetűs nyomtatványaihoz felhasznált betűk és iniciálék természetesen nem alkalmazhatók az egyéb, latinbetűs könyveknél. (Ugyanez vonatkozik a jellegzetes fejlécekre is.) Fordítva azonban más a helyzet: a cirillbetűs kötetek díszítésére felhasználhatók például a nyomda birtokában levő cifrák, vagy más díszítőelemek. Mindkét cirillbetűs nyomtatványon feltűnnek — hol címlapkeret, hol záródíszek, hol fejléc formájában — a fejedelmi nyomda változatos cifrái. Ugyanígy, mindkét kötetben szerepel a nyomdának már régóta birtokában levő fametszetes, egyesített erdélyi és RÁKÓczi-címer (XX. disz). A fenti tény — tehát a nyomda egyéb felszerelésének használata a cirillbetűs román kiadványoknál — megcáfolja azt a korábbi véleményt, amely szerint egyidejűleg működött volna Gyulafehérvárott a régebbi alapítású fejedelmi nyomda, és a később létesített, bár ugyancsak a fejedelem fenn48. JUHÁSZ i. m. 209. 302