AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda második korszaka (1637—1658) és utóélete

I. RÁKÓCZI György meghívására érkezett, itt, Gyulafehérvárott, de a fejedelmi nyomdától függetlenül kezdte meg működését Havasalföldről magával hozott saját felszerelésével. GULYÁS és VERESS Endre az 1641-ben kiadott Evangelica cu invatatura című művet jelölte meg, mint a fejedelmi nyomda első kiadványát.

28 Juhász azonban — és az ő nyomán HEREPEI is

29 — említett egy korábbi, feltehetően még 1639-ben kiadott, egyházi szövegeket tartalmazó, de közelebbről nem ismertetett nyomtatványt is, amely szerinte egyetlen csonka példányban maradt fenn, VERESS azonban nem ismerte ezt a kiadványt. Meglehet, hogy ez az 1639 —1640-ben kiadott, gyulafehérvárinak feltételezett mű azonos azzal a Psaltirea-val, amelyre SZINNYEI hivatkozott, mint SILVESTER 1640-ben Gyulafehérvárott kiadott művére.

30 Minthogy azonban a kérdéses műnek nem sikerült nyomára jutni, így gyulafehérvári eredetét sem lehetett eldönteni. Bár egykori feljegyzés szól arról, hogy BETHLEN Gábor fejedelem lefordíttatta az egész Szentírást román nyelvre,

31 a fordítás nyomtatásban nem jelent meg, a kéziratnak pedig nyoma veszett. BETHLEN Gábor kezdeményezéseit utóda, I. RÁKÓCZI György folytatta tovább, aki arra törekedett, hogy a már államvallássá előlépett református vallást az erdélyi románságra is kiterjessze, kiszakítva azokat a görög-keleti egyház kebléből. Ezért, amikor új román püspök kinevezésére került sor, GELEJI KATONA István erdélyi református püspökkel együtt arra törekedett, hogy az új püspök (vladika) személyében támaszt nyerjen a reformáció elterjesztése érdekében. Ez természetesen nem volt könnyű, hiszen a másik oldalról a görögkeleti egyház próbálta megtartani a románságot egyháza keretén belül. A fejedelem személyén kívül a református egyház erejének és GELEJI KATONA István egyéniségének tulajdonítható, hogy ez a harc a két RÁKÓCZI alatt a református vallás javára dőlt el. Ez a helyzet azonban nem bizonyult tartósnak: az önálló Erdély hatalmának hanyatlásával a görög-keleti egyház is mindinkább visszahódította papságát és híveit. Ez a fent vázolt folyamat jól megfigyelhető a gyulafehérvári román nyelvű kiadványok tartalmi változásában is. DOBRE pap 164l-es, fent említett nyomtatványa még a görög-keleti egyház szellemében íródott. Ez az Evangelica cu invatatura, amelyet egyedül sikerült DOBRE pap esetleges többi nyomtatványai közül megvizsgálni — két példányban maradt fenn, egyik, csonka példánya az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában van.

32 Előszavából kitűnik, hogy a papok azt kérték GENNADIUS vladikától —, aki 1640-ben meghalt, és éppen ezért került sor új vladika választására — hogy ezt az egész Erdélyben elterjedt, román nyelvű, szláv eredetű bibliamagyarázatot nyomtassa ki újra. A sok kérésre a vladika a fejedelemhez fordult, amint írja: „könyörögtem őnagyságának, RÁKÓCZI György 28. L. erről: GULYÁS i. m. II. 158; VERESS Endre: Bibliográfia romana-ungara. Bucuresti, 1931. Vol. 157. sz. — Uő: Erdély- és magyarországi régi oláh könyvek és nyomtatványok. Kolozsvár, 1910. 19. 1.- BIANTJ—HÓDOS—SIMONESCU: Bibliográfia romanesca veche. Tom. 1. Bucuresti, 1903. 407. sz. 29. JUHÁSZ i. m. 205 — 206. és HEREPEI J.: Adattár I. 525. 1. 30. SZIISTNYEI József: Magyar írók élete és munkái. 12. köt. Bp. 1908. 1018. 31. REDMECZI T. János feljegyzése 1622-ből, 1. VERESS: Bibliográfia ... 72. p. 32. BIANU—HÓDOS — SIMONESCU i. m. I. 40. sz. OSZK jelzete: RMK II 573/a. 298