AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda második korszaka (1637—1658) és utóélete

valók, méghozzá a tatárdúlást megelőző, teljes felszerelésből, így 1655-ös gyulafehérvári meghatározása indokoltnak látszik. Az Országos Széchényi Könyvtár birtokában van egy hét levélnyi töredékből álló, LUPUJ vajdáról szóló ének (130), amelynek kiadási helye és éve egyaránt problematikus. Korábban feltételezni lehetett, hogy az 1655ben kiadott KÖRÖSPATAKI János: Lupuj vajdáról való énekéhez hasonlóan ezt is Lőcsén nyomtatták volna, ezt azonban a nyomdai anyagnak a gyulafehérvárival történt Összevetése megcáfolta. Kétségtelenül a fejedelmi nyomda terméke ugyan, de a kiadás éve továbbra is kérdéses. A történeti tények ismeretében 1653-nál korábbi nem lehet; legvalószínűbb, hogy 1654—1655 között adták ki, így a gyulafehérvári nyomtatványok közé is ennek megfelelően, 1654. év végére soroltam be. Sajnos, ennél pontosabb dátumot nem sikerült megállapítani, minthogy 1653-tól a nyomda pusztulásáig szinte semmi olyan változás nem történt a tipográfiai felszerelésben, ami a datálást megkönnyítené. BRASSAI MAJOR Márton neve ugyan utoljára 1657-ben szerepel impreszszumban (142 és 143), mégis tudomásunk van arról, hogy még 1658-ban, Gyulafehérvár pusztulásának évében is ő volt a könyvnyomtatómester. Erről tanúskodik UZONI: öt sima kövekkel . . . című művének az Országos Széchényi Könyvtárban levő csonka, de eredeti kötésben levő példánya, amelynek possessor-bejegyzése számunkra különösen érdekes: „Anno 1658. die 15. Mártii. Ez könyvecskét ajándékozta nekem könyvnyomtató Márton, ha elvész, ad megh nekem, SZABÓ Keresztélynek, mert övé." (145) II. RÁKÓCZI György fejedelem minden bizonnyal meg volt elégedve BRASSAI MAJOR Márton jó munkájával, és a nyomda működésével, hogy BISTERFELD professzor javaslatára őt és nejét 1651. február 24-én magyar nemességgel tüntette ki. Nem ő volt az első magyar könyvnyomtató, aki ebben a kitüntetésben részesült. RÁKÓCZI György néhány évvel előbb, 1648-ban SZENCZI KERTÉSZ Ábrahámot is nemesi sorba emelte.

19 Címere úgynevezett beszélő címer: kék mezőben zöld ruhás férfit ábrázol, aki a szedőszekrény előtt ülve dolgozik.

20 Korabeli levélből tudunk csak LORÁNTFFY Zsuzsanna a Szentlélek származásáról szóló könyvéről. VANOVICZI Péter János írta Rómából, 1658. június 21-én LORÁNTFFY Zsuzsannának: „A nagságod írását, melyet adojtt Nagyságod énnekem Szent Léleknek származásáról..." de hogy ez megjelent-e valaha nyomtatásban, arra választ nem adhatott ILLÉSY János.

21 Hozzátehetjük, hogy az sem biztos, hogy ha megjelent, éppen Gyulafehér várott jelent volna meg, hiszen akkor már működött a sárospataki nyomda is. Áttekintve az 1637 — 1658 időszak gyulafehérvári könyvtermésének tartalmi megoszlását, azt tapasztaljuk, hogy míg a korábbi, első korszakban, a fő hangsúly az államigazgatási kiadványokon volt, most — bár a korábbi 13 évvel ellentétben most 21 év termését vizsgáltuk, az ilyen jellegű kiadványok száma mindössze hárommal emelkedett. Ugyanakkor a 19. GULYÁS i. m. II. 159. 20. Közli ILLÉSY János: Nyomdászati és könyvészeti adatok — MKsz 1896. 174—175. 21. MKsz 1888. 332-3. 296