AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda második korszaka (1637—1658) és utóélete

íródott. GULYÁS

14 és HEREPEI

15 szerint BRASSAI MAJOR Márton valószínűleg azonos azzal a Marcival, aki a fent már idézett (1639. december 12-i) levél tanúsága szerint az idő tájt jött át Brassóból Gyulafehérvárra, hogy a betegségéből lábadozó Alberttel együtt folytassák GELEJI KATONA István könyvének kinyomtatását. BRASSAI MAJOR Márton megjelenésével némi változás következett be a nyomda felszerelésében, illetve a nyomtatványok külsejében: előbb két új cifra jelent meg 1647-ben (az Aaa és Zz jelűek, 1. XLV. tábla). Ugyanakkor valószínűleg MAJOR Márton itt-tartózkodásához köthető az a sajátosság, ami az ívjelzésben 1649-től kezdve jelentkezik, előbb csak ritkán, majd 1651-től következetesen és kivétel nélkül, egészen 1658-ig. Eddig a fehérvári műhely gyakorlata az volt, hogy ívjelzésnól csak nagybetűket (verzálisokat) használt. 1649-től kezdve azonban csak az ív első levelén találunk verzálist, attól kezdve, az ívjelzés kisbetűvel történt (tehát: A

1

, a

2

, a

3 stb.). Bár MAJOR Márton neve az impresszumokban már 1647-ben feltűnt, ez a sajátosság pedig csak 1649-től kezdve jelentkezett, de talán ennyi volt az átfutási ideje az ideérkezésekor már megkezdett — és még a régi gyakorlat szerint ívjelzett — nyomtatványoknak, és csak 1649-től kerültek ki a nyomdából azok a kötetek, amelyek már teljes egészükben az ő működése alatt készültek. BRASSAI MAJOR Márton megjelenéséhez fűződik valószínűleg a műhely most tárgyalt korszakának legnagyobb gyarapodása: 1648-ban indult meg a cirillbetűs könyvek nyomtatása Gyulafehér vár ott, amelyről még bővebben lesz szó. Lehet, hogy maga MAJOR Márton is tudott románul, hiszen, neve után, Brassóból jött, és talán éppen ezért esett rá — mint nyomdavezetőre — a fejedelem választása. Korabeli adat bizonyítja, hogy 1651-ben a fejedelmi műhelyben dolgozott egy STRUMPT György nevű kompaktor is. HEREPEI közöl egy 1651. június 14-i bejegyzést Kolozsvárról, amely szerint: ,,Érkezek STRUMPT György Fejervari compactor másodmagával, hozván urunkhoz Gyaluban hatszáz kartan való verseket, amellyeket küld Urunk az lakodalomra Patakra."

16 A bejegyzésből nemcsak egy kompaktorról szerzünk tudomást, hanem egy minden bizonnyal a fejedelmi nyomdában kiadott egyleveles nyomtatványról is (117), amely RÁKÓCZI Zsigmond házasságával kapcsolatos lehetett — amelyből azonban nem maradt fenn példány. A szakirodalomnak tudomása volt egy dátum és hely nélküli, de feltehetően gyulafehérvári limitációról (131), amelyet azonban, tekintve, hogy a Budapesti Egyetemi Könyvtár artikulus gyűjteményében

17 az 1668. évhez van kötve, erre az évre datáltak. Alapos megvizsgálása után azonban kitűnt, hogy ez valójában az az 1655-ben kiadott limitáció, amelyről szó esik az 1656-os artikulusokban,

18 mint ,,az elmúlt esztendőben kinyomtatott limitációról". Minthogy betűi teljes egészükben a gyulafehérvári készletből 14. GULYÁS Pál: A könyv sorsa Magyarországon. 2. rész. Bp. 1961. 157. 15. HEREPEI J.: Adattár I. 524. 16. Uo. 522. 1. 17. MS G 507 kolligátum. 18. 135, Blb lapon a VII. Artikulus. 295