AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda második korszaka (1637—1658) és utóélete

hely nem volt felszerelve fraktúr szövegbetűkkel, márpedig ebben az idó'ben német szöveget csak fraktúrral nyomtattak. Amennyiben ez a latin—magyar—német nyelvű munka valóban Gyulafehérvárott jelent meg, akkor a fraktúr szövegbetűkkel való gyarapodás valószínűleg A. G. SCHEMNICENSIS megjelenésével hozható összefüggésbe. Minthogy a „Figyelmeztetés" 1643. augusztus 1-ről való, SCHEMNICENSIS ekkor már ott lehetett, még ha neve csak 1644-ben jelent is meg impresszumban — legalábbis a fennmaradt kiadványok tanúsága szerint. D. NÄGLER, a szebeni Brukenthal Múzeum régi nyomtatványaival foglalkozva ugyancsak feltételezi, hogy a fejedelmi nyomda kiadványa volt ez a mű.

11 A budapesti Egyetemi Könyvtár fragmentumai között található egy csonka egyleveles nyomtatvány, amelyet bibliográfiai források eddig nem említettek. A lap felső része hiányzik, de a megmaradt 11 alkalmi vers SZEGEDI Anna halálára íródott. Impresszuma a nyomdai cifrákkal keretezett lap alján található: Albae-Juliae Typis Celsiss. Principis. Evmegjelölés nélküli ugyan maga a nyomtatvány — nyilván a lap hiányzó felső részén lehetett a gyászszertartás dátuma — de a levél üres hátsó lapján kézírásos megjegyzés olvasható, amelynek dátuma: ,,An. 1643. Sept. 15." A datálást a nyomtatvány tipográfiai anyaga is alátámasztja. Az alkalmi versek írói közt van többek között BIHARI Ferenc, a gyulafehérvári akadémia rektora (85a). 1645-ben még egy újabb cifrával is kiegészült a nyomda anyaga (Yy jelű cifra, 1. XLV. tábla). MEDGYESI Pál: Égő szövétnek című, 1645-ben hely és nyomda megjelölése nélküli nyomtatványáról

12 SZABÓ Károly azt írta, hogy betűi összehasonlítása után bizonyos, hogy ez a könyv gyulafehérvári nyomtatvány. Ugyanebben az évben valóban megjelent Medgyesinek egy műve Gyulafehérvárott, a Lelki A-Be-Ce (94); az Égő szövétnek azonban, a gyulafehérvári nyomtatványok tipográfiai sajátosságaival összehasonlítva, nem fehérvári eredetű, hanem SZENCZI KERTÉSZ Ábrahám váradi nyomdájából került ki,

13 betűtípusai és díszei azokkal mutatnak egyezést. így tehát a fenti művet ki kellett zárni a gyulafehérvári nyomtatványok közül. SCHEMNICENSIS neve mégegyszer előfordul, 1646-ban (100). Pedig közben is jelentek meg könyvek Fehérvárott, de ezek impresszuma újra csak ,,Typis et Impensis Celsissimae Principis" vagy nyomdász és nyomda megjelölés nélkül láttak napvilágot. Mégis, indokolt azt feltételeznünk, hogy a két kötet megjelenése közti időben is itt működött, mint nyomdavezető. SCHEMNICENSIS ezután vagy megvált a nyomdától, vagy beosztott lett: többet nem találkozunk nevével. 1647-ben viszont feltűnt egy új nyomdavezető, aki ettől kezdve egészen a nyomda pusztulásáig, 1658-ig a fehérvári műhely vezetője maradt. Neve BRASSAI MAJOR Márton, vagy ahogy latinosan írja: „Martinus MAIOR CORONENSIS." AZ első nyomtatvány, amelyen neve szerepel, KÁSZONI műve {102), amelynek előszava 1647 májusában 11. NÄGLEK, Doina: Gatalogul Transilvenicelor. Vol. 1. (Sec. 16 — 17.) Sibiu 1974, Muzeul Brunkenthal. 254. sz. A könyv megvizsgálására nem volt lehetőségem. 12. RMK I 774. 13. Vo.: RMK I 764, RMK I 779 váradi, SZENCZI KERTÉSZ Ábrahám-féle nyomt tvánvokkal. 294