AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda második korszaka (1637—1658) és utóélete

helyben. Pedig GELEJI KATONA István szívén viselte a nyomda jó ellátását: 1639. december 12-i levelének megírásakor éppen saját kiadványa (74)* volt nyomdában: „Nagyságodnak jelentettem volt, BISTEKFELDIUS uram által az én concióimnak nyomtattatásokban való fogyatkozását, de a Marci Brassóból eljött, s .•. . Albert is ismét feléledett, most megint hozzákezdtek, ha Isten egészségét immár megvastagítaná, s fájókat kiszolgáltatnák, talán az ekkedig való haladékot kipótolnák."

8 Egy hónappal később ugyancsak GELEJI ismét a nyomdáról, és a papírellátással kapcsolatos gondokról ír: ,,A könyvnyomtatók kegyelmes uram immár . . . neki gyógyultanak, és a mi kevés papiroskát az idő alatt gyűjtögethettem volt, ím szintén felnyomtatják, s amint udvarbíró uram mondja, matériájok immár nincsen, amiből papirost csinálnának, s ismét nagy akadály lészen, s nem lészen mire nyomtatniok. Nagyságod méltóztassék parancsolni, ahová illik matéria felől, s míg penig az elérkeznék, adasson a másféle papirosból, hogy ne múljék az idő hiában, lenne vége már egyszer, kivehetnők Kegyelmes Uram, azt ítélem, belőle, amit Nagyságod ráköltött, ha Isten engedné, hogy végződhetnék. Egy bizonyos embert kellene, kegyelmes uram, négy lovú szekérrel rendelni, aki a matériát keresné és hordozná, mert az szászok a tűzre hányják inkább a féle rengye-rongyát, hogy sem mint magokkal hordassák ide."

9 1644-ben új nyomdavezetőt kaphatott a műhely, mert PISCATOR ekkor kiadott munkájának (89) impresszumában új, eddig nem ismert névvel találkozunk: „Andreas Gregorii SCHEMNICENSIS." AZ új nyomtatómester megjelenése azonban — akinek személyéről, származásáról, korábbi állomáshelyéről semmit sem tudunk — nem hozott változást a műhely felszerelésében, legalábbis, ami a kiadott könyvek külsején tükröződne. 1636 és 1644 között egyébként is csak kevés változás történt a nyomda betű- vagy díszanyagában. 1638-ban megjelent egy új, a korábbiakhoz képest kissé módosított, egyesített, erdélyi és RÁKÓCZI címer (XXIII. dísz, XLI. tábla), 1641-ben kiegészült egy újabb betűvel a már korábban meglevő ,,f" iniciálésorozat, és egy új cifrát is találunk, az Xx jelűt. Erre az időszakra esik egy új görög kiemelő típusnak (26G) feltűnése. [Megjelenésének ennél pontosabb dátumát nem lehetett megállapítani, minthogy az 1636—1641 között folyamatosan nyomdában levő Prodromus-ban ill. Bisterfeld ehhez írt indexében fordul elő (58).'] 1642-ben a már régóta meglevő ,,a" iniciálésorozat egészült ki egy új betűvel, majd feltűnik ismét egy új cifra: a Ww jelű. (Az új cifrákat ld.: XLV. tábla.) 1643-ból Szabó Károly említ egy CATO: Disticha de moribus című, latin—magyar—német nyelvű munkát,

10 amelyet, bár helymegjelölés nélküli, szerinte kétségtelenül Gyulafehérvárott nyomtatták. A címlevél hátlapján levő „Figyelmeztetés" valóban Gyulafehérvárról keltezett, ez azonban nem bizonyítja, hogy a nyomtatás is itt készült. A fehérvári mű* A zárójelbe tett, kurzívval szedett számok a nyomtatványok időrendi jegyzékének sorszámára utalnak. 8. Uo. 342. — EMK II 552: GELEJI KATONA I.: Praeconium evangelicum c. művének 2. kötetéről van szó, ami a következő évben, 1640-ben jelent meg. 9. Uo. 344. 1. (1640. január 4-i levél). 10. RMK II 620; 1. SZABÓ Károly hozzátartozó megjegyzését is. 293