AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Havasi Zoltán: 1919 és a Széchényi Országos Könyvtár

JANKOVICH Béla, aki később sokra vitte: 1913—1917 között vallásés közoktatási miniszter lett, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára mellett szavazott: „A hazai irodalom termékeinek gyűjteménye itt van meg legteljesebben, és ha a gyűjtemény ma még nagy hiányokat tüntet fel, a köteles példányok ügyének rendezése ezen a jövőre teljesen segíthet, s akkor csak a régi művek utólagos beszerzéséről kell gondoskodnunk. S ami a világirodalom termékeit illeti, a könyvtár független lévén minden más testülettől, azok beszerzésénél figyelmét főleg a nagyközönség, az irodalmi, művészi és tudományos körök igényeinek lehetőleg teljes kielégítésére fordíthatja, a mi az egyetemi könyvtár keretében nem volna könnyen keresztül vihető."

26 Az elhelyezés is hosszú távra megoldható. A Nemzeti Múzeum szakosodása következtében a régi osztályok önálló intézményekké fejlődvén, más épületekben kapnak helyet. „A múzeum-épületben így nem maradna más gyűjtemény, mint a könyvtár és régiségtár. E kettő pedig a belátható jövőben ott jól el fog férni; a régiségtár elfoglalja a második emeletet, s így a két osztály megosztozik az épület két szárnyán, s a könyvtár az időközben szintén megüresedő főrendiházi ülésteremben [a múzeum dísztermében] alkalmas olvasóteremre is találva, akkora helyiségekkel fog rendelkezni, a melyek nagyon hosszú időre teljesen megfelelhetnek egy nagy nemzeti könyvtárhoz kötött igényeknek."

27 Ez volt a Tanácsköztársaság könyvtárügyének vezetői számára a másik örökség vagy előzmény, amellyel érdemes volt számolni, amikor a nemzeti könyvtár helyét keresték a kiépítendő könyvtári rendszerben, és szószerinti értelemben is helyét keresték, a fejlesztést lehetővé tevő helyiségeket kívántak számára biztosítani. Az előzményeknek ez a két ága határozta meg vagy kötelezte el, más fogalmazásban: kötötte meg a könyvtárügyi megbízottaknak a nemzeti könyvtárral kapcsolatos programjait, alapelveit, intézkedéseit, cselekvéseit. Más oldalról nézve pedig: a SZABÓ Ervin által is helyeselt, megjelölt úton haladtak. Az 1919 február végén készült Könyvtárügyi Program ezért a központosítás jegyében és a feladatmegosztás keretében könyvtárunkról így határozott: „A Nemzeti Múzeum Könyvtára kell hogy megmaradjon praesens könyvtárnak, estig nyitva levő olvasótermekkel és sok kutatószobával ... "

28 Az 1919 március végi dokumentum: Az országos könyvtárügy rendezésének általános alapelvei pedig — egy közművelődési könyvtárhálózat és egy szakkönyvtár-rendszer koncepciójába helyezve a nemzeti könyvtárat, valamint figyelembe véve az adott könyvtárépületi viszonyokat is — a következőket rögzíti: ,,A mai Nemzeti Múzeum épülete teljesen könyvtári célokra volna átengedendő, s a Nemzeti Múzeum Könyvtára nagy muzeális könyvtárrá volna kifejlesztendő. A magyar nyelvű s magyar dolgokra vonatkozó nyomtatványok teljes gyűjteménye volna, inkább a jövő kutatója ós a múlt történetírója számára szolgáló dokumentumraktár, mint a jelen élő eszköze. Egyetlen könyvtára volna Budapestnek, mely inkább őrzi a könyveket, mintsem használtatja."

29 26. Uo. 27. Uo. 12. 1. 28. KŐHALMI Béla: A Magyar Tanácsköztársaság könyvtárügye. Bp. 1959. 220.1 29. Uo. 223. 1. 236