AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Havasi Zoltán: 1919 és a Széchényi Országos Könyvtár

is legyen, a ki az összes tudományokban kitűnik munkáival. Ha az általános, szélesebb körű műveltség segédeszközeit kénytelenek leszünk nélkülözni, úgy nagyon kevés eredményt fogunk felmutatni a tudományos kutatás mezején"

21 — írta 1819 jaunárjában kelt jelentésében. Majd júniusi jelentésében újra leszögezi: ,,. . .a nemzeti jelleget tartja az egész intézet legnagyobb dicsőségének, a melyet mindenkor meg kell őrizni, fenn kell tartani. Kénytelen azonban azt is bevallani, hogy azok a munkák, a melyeket a magyarok Magyarországról írtak, bár igen becsesek, még sem nyújtanak eleget. Apáink munkái, a kik minden nagyobb irodalmi segédeszköz híjával dolgoztak, csupán töredékei a nemzeti törekvéseknek és csak a legritkábban szolgálnak forrásokul. Reánk az a feladat háramlott, hogy szilárdabb alapokra építsünk; nekünk a falakat, az egész hazai irodalom dicsőségének palotáját kell felemelnünk. Az ehhez szükséges anyagot, kivált a régebbi századokra vonatkozólag, számtalan külföldi munkából kell összegyűjtenünk, a melyekhez íróink csak a legritkábban tudnak hozzá férni. Főleg ebből a szempontból lenne szükség Széchényi gyűjteményére."

22 A Tanácsköztársaság könyvtárügyi megbízottai azt konstatálhatták, hogy az országnak egyetemes jellegű nemzeti könyvtára nincsen, ám annak is tudatában voltak, hogy a nagy általános, összefoglaló könyvtár eszméje a Tanácsköztársaság kikiáltása idejére már korszerűtlenné vált. Ezért nem is foglalkoztak egy olyan könyvtári közgyűjteménynek a gondolatával, mely a nemzeti irányú gyűjtés anyagán kívül összefoglalója lett volna az egyetemes tudás java termékeinek, de felvetették egy újságcikkben a három nagy könyvtár — a Nemzeti Múzeum Könyvtára, az Egyetemi és az Akadémiai Könyvtár — valami módon való „egyesítésének" kérdését; úgy vélték: így alakítható ki az a nagy általános könyvtár, melyhez hazai vonatkozású kutatói érdekek fűződnek, hiszen történelmileg úgy alakult ki a helyzet, hogy csak a három nagy könyvtárunk együtt alkot ilyen nagy egységet. ,,A három nagy könyvtár, az 1919-ben 284 éves Egyetemi Könyvtár (az 1635-ben alapított könyvtár 1770-ben lett csak nyilvános), a 117 éves Országos Széchényi Könyvtár és a 93 éves Akadémiai Könyvtár a feudális, illetőleg polgári korszakban is tárgya volt átalakító törekvéseknek anélkül, hogy a hivatalos kormányzat valaha is felülvizsgálta volna az országos nézőpontú tudománypolitika alapján e három intézmény működését. Ilyesmi az első imperialista háborúig nem fordult elő"

23 — írta KŐHALMI Béla 1959-ben. Valóban: átalakító törekvésekről többször is volt szó. Talán annyit tehetünk hozzá KŐHALMI megállapításához, hogy ha igazi tudománypolitikai nézőpontú felülvizsgálásra nem is került sor, 1871-ben azért zajlott egy figyelemreméltó vizsgálódás. SZÁSZ Károly (1829 — 1905) végezte, aki 1867től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tanácsosa volt. EÖTVÖS József megbízásából tanulmányozta a hazai nagy könyvtárak (Akadémiai, Széché21. KOIXÁNYI Ferencz: A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtára. 1802-1902. 1. köt. Bp. 1905. 407. 1. 22. TJo. 419-420. 1. 23. KŐHALMI Béla: A Magyar Tanácsköztársaság könyvtárügye. Bp. 1959. 56. 1. 234