AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Az Országos Széchényi Könyvtár 1918-ban

nagyságos és tekintetes" címzés, illetve megszólítás.

66 Ugyancsak intézkedés történt a köztársaság új címerének használatára is.

67 A Népköztársaság ideje alatt — ha a fűtési nehézségektől és a súlyos járványtól eltekintünk — rendben folyt a könyvtár napi munkája. Erről felesleges külön szólnunk. De két kiemelkedő mozzanatról azonban nem feledkezhetünk meg. 1919. február 19-én ADY Endre feleségétől AüY-kéziratokat kért a könyvtár igazgatósága,

68 majd március 13-án a Nyugat kiadóhivatala tizenöt ADY-, egy IGNOTUS- és egy KoszTOLÁNYi-kóziratot adományozott kézirattárunknak. Valóság és jelkép egyszerre a forradalmi időben ADY nevének és a Nemzeti Könyvtárnak ez az emlékezetes összekapcsolódása. A politikai-társadalmi életet illetően a későbbi „panaszokból" értesülünk arról,

69 hogy a könyvtárban is létrejött a bizalmi rendszer: az ellenforradalmi beállítás szerint örökös gyülekezés és tanácskozás volt a tisztviselői és az altiszti karban egyaránt, mely izgalmakat okozott ugyan, de „bajt" nem. Viszont még az 1926-ban közzétett összefoglaló jelentés is kénytelen volt eredményként elismerni,

70 hogy az „úgynevezett" [!] Népköztársaság idejében 8 „szükséges fizetésemelés" egyszerű keresztülvitele helyett úgyszólván mindenki egy fizetési osztállyal előrelépett. Ennek folyományaként alakult ki néhány hónap múlva az altiszti személyzetnek I. és II. osztályú műszaki kezelői és egyéb altisztekre való tagozódása. E rendszert a „normális" [!] viszonyok visszaálltával az új kormányzat is megerősítette. A Népköztársaság kormányának e szociális intézkedését tehát a Horthy-rendszer sem tudta eltörölni. A következő évet a könyvtár az alábbi állománnyal várta: 702 412 db nyomtatvány (ebből mintegy 352 000 aprónyomtatvány), 3153 db térkép, 34 591 db kézirat, 39 236 kötet hírlap és mintegy 1046 oklevél.

71 Az elmondottakkal felvázoltuk a Nemzeti Könyvtár 1918. évi munkásságát. Végső kérdéseinket kell hát megfogalmaznunk: mai adataink alapján vajon hogyan értékelhetjük intézetünk e nehéz évének történetét? Az adott körülmények között tett-e az OSZK valamilyen haladónak mondható lépést jövő munkájának érdekében, az ország könyvtárügye fejlesztésének javára? A két kérdést természetesen nem lehet és nem is szabad egymástól mereven elválasztani, hiszen a Nemzeti Könyvtár belső munkája — akarvaakaratlanul is — több szálon összekapcsolódott az ország könyvtárainak tevékenységével anélkül, hogy ezt az összefüggést bármilyen törvényes (rendeleti) szabályozás előírta volna. Summázzuk tehát tanulságainkat: A Nemzeti Könyvtár 1918-ban is a szó valódi, de nem megrovó értelmében vett konzervatív intézmény volt, gyűjtőkörében és szellemében egyaránt. A hazai kiadványok teljes gyűjtésére törekedett és a lehetőségek66. OSZK Irattár 322/1918. sz. 67. OSZK Irattár 321/1918. dec. 3. sz. 68. OSZK Irattár 32/1919. sz. 69. Magyar Könyvszemle. 27. köt. 1919. 56 — 66. 1., továbbá a már idézett jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1913 — 1923. évi állapotáról és működéséről. 70. I. m. 7-8.1. 71. OSZK Irattár 308/1918. sz. 223