AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Az Országos Széchényi Könyvtár 1918-ban

hez képest igyekezett a külföldi hungarikumokat is beszerezni. Ebben tehát a SZÉCHÉNYI Ferenc-féle alapkoncepcióhoz minden nehézség közepette is hű maradt. Mindent megtett a világirodalom és a nemzetközi tudományosság legfontosabb dokumentumainak megszerzésére, de hibát követett el az ún. világháborús anyag mérhetetlen gyűjtésével. Anyagi lehetőségeinek szűkössége szerencsére megóvta attól, hogy még az akkori években is többször felmerülő egyetemes gyűjtőkör kívánalmainak eleget tegyen. De a Nemzeti Könyvtártól a magyar könyvtári élet leghaladóbb szárnya (SZABÓ Ervin, DIENES László, KŐHALMI Béla stb.) sem várta, hogy több mint száz éves múltjának és hagyományainak hátat fordítson, merőben új feladatokat vállaljon. Sőt éppen ők voltak azok, akik a Nemzeti Könyvtár ún. megőrző feladatainak fontosságát hangsúlyozták, de egyúttal határozottan rámutattak olyan kötelezettségekre (pl. a nemzeti bibliográfia rendszerének korszerű kiépítése, bizonyos központi — országos — nyilvántartások, katalógusok létrehozása), melyek az Országos Széchényi Könyvtár feladatkörébe tartoznak. A haladó elképzelések természetesen ismertek voltak a Nemzeti Könyvtárban. Bár MELIOH János sohasem hivatkozott SZABÓ Ervin és munkatársai nevére, reformjavaslataiból világosan kitűnik, hogy ismerte és elfogadta azokat. De a hatás — hiszen mindnyájan figyelemmel kísérték a hazai könyvtári életet és szakirodalmat is — bizonyos mértékig kölcsönös lehetett. Az OSZK 1908. évi, a magyar nemzeti bibliográfia rendszerének kialakítására tett előterjesztését vagy MELICH Jánosnak a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsához 1918-ban fogalmazott átiratát a nemzeti bibliográfia és több országos szolgáltatás érdekében SZABÓ Ervin és munkatársai nyilvánvalóan ismerték, és az említett Széchényi Könyvtár-i elgondolások hathattak koncepciójuk kialakítására. Bizonyos szellemi interferencia jelenségről lehetett itt szó, annak ellenére, hogy MELICH János és munkatársai a konzervatívabb, hagyományosabb nézeteket képviselték, SZABÓ Ervin és harcostársai pedig a magyar könyvtárügy leghaladóbb gondolatait fejtették ki — a Nemzeti Könyvtár megvalósítására váró feladatai tekintetében is. Adjuk meg az 1918-as Széchényi Könyvtárnak és MELICH Jánosnak azt a történeti elégtételt, hogy reformterveik korszerűek voltak. Sajnos, elgondolásaikra az ellenforradalom másfél évtizede alatt a feledés fátyla borult. 1936-ban FITZ Józsefnek és közvetlen munkatársainak vált feladatává a Nemzeti Könyvtár megújítása, de a jelek szerint ők MELICH kezdeményezéseiről mitsem tudtak. Az 1918-as javaslatok az ügydarabok szokásos sorsára jutottak: a szerencsére jól megőrzött irattár dobozaiban észrevétlenül porosodtak. 224