AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

Fügedi Péterné: Goriupp Alisz 1894—1979

tudományi egyetemi tanszéken bibliográfiaszerkesztést és katalogizálást tanított. Szenvedélyesen szerette mindkét szűkebb szakterületét, tanítványaira nemcsak a szabályok és mcdizerek ismeretét, hanem e munkák szeretetét is továbbörökítette. Jegyzetei közül e helyt is megemlítendők: Katalogizálás (Bp., 1937), Katalogizálás (Bp.: Tankönyvkiadó, 1951), Bibliográfiák és bibliográfiák szerkesztése (Bp.: OKT, 1951). Aktív könyvtárosi pályájának végéhez közeledve, 1958-ban mérleget készített: az eredetileg 15 évre tervezett rekatalogizálási program csak 50%-osan valósulhatott meg (ez az 50% azonban 225 000 könyv újrafeldolgozását jelentette). Tapasztalataival még közreműködött a rekatalogizálás új távlati tervének kidolgozásában és irányítása alatt még egy nagyszabású vállalkozás: a müncheni katalógus másolható részének lefényképezése (113 192 karton nemzetközi méretre való kicsinyítése) és a mcdern cédulakatalógusba való beosztása valósult meg. 1960. július 1-én a Könyvtár főosztályvezetőjeként vonult nyugállományba. Nyugdíjas éveinek első évtizedét azonban még mindig fáradhatatlanul munkával töltötte. Kidolgozta a könyvek katalogizálásának részletes, példákkal illusztrált belső szabályzatát, majd bekapcsolódott a „Magyar könyvészet 1945 — 1960" című bibliográfia sajtó alá rendezésébe. Utolsó munkája a bibliográfia betűrendes mutatóját tartalmazó kötet szerkesztése volt (Bp. 1968). Szigorú, elsősorban önmagával szemben szigorú, következetes és igényes ember volt. Életének kulcsszava volt a kötelességteljesítés. Ez a kötelességteljesítés, a szolgálat alázatos vállalása volt erős alapja annak a hűségnek, amely a Nemzeti Könyvtárhoz fűzte és közel öt évtizeden át a nemzeti kultúra érdekében végzett munkáját példává emelte. (Fügedi Petemé) 12