AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

Szente Ferenc: Sallai István 1911—1979

SALLAI ISTVÁN (1911—1979) Szomorú eseménnyel köszöntött az 1979-es esztendő a magyar könyvtárügyre: a felszabadulás utáni nagy könyvtárosnemzedék jeles képviselője, a szocialista magyar közművelődési könyvtárügy egyik megalapítója SALLAI István január 8-án, hosszú betegség után elhunyt. Mint annyi más nemzedéktársát, őt is a háború utáni nagy átalakulás lendítette új pályára. Korábban a kisszállási uradalom egyik iskolájában volt tanító, abból a bizonyos „lámpás" típusból való, aki a népi értelmiséghez méltó elkötelezettséggel nemcsak tanította, de nevelte is a tanyák népét és emellett a baloldali népi írók hatására tudatosan készült az eljövendő demokratikus társadalomban vállalandó szerepre. A koalíciós évek néven ismertté vált időszak alatt, mint falusi tanító aktívan közreműködött az iskola-körzet demokratikus közéleti szellemének kialakításában, majd 1949-ben ERDEY Ferenc közvetítésével a Népművelési Minisztérium Könyvtári Főosztályán vállalt funkciót. Irányításával alakult meg a Népkönyvtári Központ, amelynek vezetője lett. Ez az intézmény rövid fennállása alatt létrehozta az egész országot átfogó közművelődési könyvtárhálózatot. Körzeti könyvtárakat szervezett, amelyek aztán a könyvtárak ezreit telepítették a falvakban és amelyekből a városi könyvtárakkal való szervezeti összevonással kialakultak a megyei és a járási könyvtárak. SALLAI Istvánnak elévülhetetlen érdeme, hogy közművelődési könyvtárügyünkben a kezdetektől fogva érvényesült a hálózati ellátási elv, vagyis a könyvtárközi 13