AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

II. A könyvtárügy történetéből - Szabadné Szegő Judit: A könyvtárügy állami támogatása a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium költségvetései tükrében 1867—1918

Nem tudjuk, és a VKM egykorú levéltári anyagának csaknem teljes pusztulása folytán alighanem kideríthetetlen marad, hogy SZÁSZ Károlynak az általa megvalósíthatatlannak minősített képviselőházi alapindítványnál jóval könnyebben realizálható javaslata végül is miért került az utókorra hagyományozott, de a maguk idejében füstbe ment tervek sorába. Mindenesetre jellemző, hogy korszakunk végén, 1913-ban a könyvtörténet múltjának jeles búvárai még mindig kívánalomként emlegették P. SZATHMÁRY Károly következő, azaz 1872. évi újabb képviselőházi kezdeményezését az ügy holtpontról való elmozdítására, felróva többek között „országos könyvtáraink összefüggéstelen és szervtelen állapotát . . . valamint az ezek által okozott túlköltekezést". Még inkább teljesületlen maradt SCHVARCZ Gyulának az a javaslata, hogy kiépítendő egy államsegélyben részesítendő országos közkönyvtári hálózat.

16 Az a bizottság, amelyet a képviselőház újabb állásfoglalása nyomán a VKM MIKÓ Imre gróf elnökletével ,,az országos gyűjtemények megvizsgálására és szervezésűk fölött véleményadásra" kiküldött, minden lényeges elemében magáévá tette SZÁSZ Károly indítványát. Legalábbis erről tesz tanúságot az a „Szakbizottság" jegyzőjének tollából fogalmazott „emlékirat", amit 1874-ben nyilvánosságra is hoztak. Minden bizonnyal az 1873. évi pénzügyi válság hatására, külön kiemelték, hogy „hazánk kedvezőtlen pénzügyi viszonyai . . . sem azt, hogy mind a három könyvtár külön-külön egyetemessé, sem azt, hogy minden nagyobb értékű munka mindhárom könyvtár részére megszereztessék, meg nem engedik". SZÁSZ Károly javaslatain az anyagi támogatás kérdéskörében annyiban léptek túl, hogy konkrétan leszögezték: „jövőre a Nemzeti Múzeum Könyvtárának csak is . . . magyar része lenne gyarapítandó s a könyvtár összes dotátiója

17 erre fordítandó". Másrészt ugyanezzel a könyvtárral kapcsolatban állapították meg, hogy „a köttetésre szánt évi dotátiót a bizottság nem tartja elégnek, s ennél nagyobbat ajánl a szükséglethez mérten felvétetni, de csak is a hungaricumok részére", ami ugyancsak egyértelműen tanúsította, hogy a szakbizottság kész volt az általa elvileg támogatott SZÁSZ Károly féle javaslat gyakorlati konzekvenciáinak érvényesítésére. — A bizottság állást foglalt egy, az országgyűlési és a minisztériumi könyvtárakból alakítandó „országos államtudományi könyvtár" létrehozása, továbbá a kolozsvári egyetemi könyvtár fejlesztése mellett is, anélkül azonban, hogy mindezek anyagi feltételeinek biztosításáról szót ejtett volna.

18 Az a rendelet, amelyet a VKM „a közkönyvtárak és gyűjtemények tárgyában" a könyvtárak és múzeumok főfelügyelőjének kinevezett PTJLSZKY Ferenchez 1874-ben intézett, már a SZÁSZ Károlyénál sokkal szerényebb igényekkel lépett fel. Csak arra szólította fel, igyekezzék „tapintatos erélylyel oda hatni", hogy a „közkönyvtárakban" található „kéziratok" (értelemszerűen kódexek) és „nyomdai zsengék" (ősnyomtatványok), közülük is 16. GÁKDONYI Albert: Könyvtárügyünk és a törvényhozás negyven év előtt. = Könyvtári Szemle. 1913. 2. sz. 2-3. 1. Vö. PANKA Károly i. m. 27-28. 1. 17. Értelemszerűen kiegészítendő azzal, hogy a könyvállomány gyarapításának célját szolgáló részösszegről van szó. 18. P. SZATHMÁRY Károly: Országos közgyűjteményeinkről. = Budapesti Közlöny. 1874. 49. sz. 128