AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

II. A könyvtárügy történetéből - Szabadné Szegő Judit: A könyvtárügy állami támogatása a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium költségvetései tükrében 1867—1918

„különösen" a magyar vonatkozásúak jegyzékbe vétessenek, és a lajstromok a Nemzeti Múzeumba jussanak. Azt a kérdést, azonban már csak megfontolásra ajánlotta, „nem lehetne-e s mily módon lehető kevés költséggel a magyarországi közkönyvtárak általános lajstromának készítését megindítani, legalább azon szakokra nézve, melyek .. . Magyarország történelmére és hajdankora művelődési állapotának megismerésére nézve fontossággal bírnak." A többes példányok cseréjére, a hiányok „legcsekélyebb költséggel" való pótlására vonatkozó s általánosságban mozgó utasításokon kívül a rendelkezés semmi más jelét sem mutatta annak, hogy a VKM, mint a könyvtárügy kormányszintű irányítója többre is kész lenne az önálló életet élő intézmények fennmaradási, jó esetben fejlődési törekvéseinek támogatásánál.

19 A könyvtárügy anyagi támogatása hosszú ideig csak mint egyes intézmények, sőt legtöbb esetben, mint intézmények részlegei működésének, fejlődésének feltétele került a törvényhozás elé, költségvetési alrovatokba széttördelve s korántsem összefüggéseiben. Mindez egyfelől azzal a következménnyel jár, hogy a kérdés vizsgálójának (ha nem akar a keveset mondó számszerűségekre szűkülni) fáradságos munkával kell az egyes költségvetési tételek indoklásaiból kibogoznia, majd összegeznie az anyagi támogatás biztosításának elvi indokait. Másfelől az intézményeken belül működő könyvtárak esetében le kell mondania annak lehetőségéről, hogy valamennyi könyvtári rendeltetésű tételt izolálva tárjon fel. Legcélszerűbbnek azt találja tehát, ha áttekintésében a költségvetési előterjesztésekbe foglalt és a miniszteri indokolásokban megokolt anyagi támogatást a hováfordítás egykorúan meghatározott céljai szerint csoportosítja. Mindenekelőtt azért, mert így tudja leginkább tükröztetni az elvi szinten végül is meghatározatlan maradt könyvtárügyi koncepció helyett leglább a mindennapos gyakorlatban érvényesülő könyvtárpolitika körvonalait, másfelől pedig munkája eredményeit így véli leginkább hasznosíthatónak a könyvtártörténet, sőt némiképpen a művelődéstörténet kutatói számára is. II. A KÖNYVTÁRÉPÜLET ÉS A FELSZERELÉS BIZTOSÍTÁSÁNAK KÉRDÉSE A vizsgált korszak kezdetétől világosan tükröződik a VKM költségvetési előterjesztéseiben, mennyire sürgették a könyvtárak az őket fenntartó intézmények útján a nyomasztó helyhiány leküzdését, növekvő állomány elhelyezéséhez ós a fokozódó olvasói igények kielégítéséhez szükséges beruházásoknak a biztosítását. EÖTVÖS József már az 1870. évi költségvetési előterjesztés indoklásában miután leszögezte, hogy „a nagyobbszerű kiadásokat" igyekezett elkerülni, egyértelműen rámutatott a könyvtárügy terén szükségessé vált s tovább már nem halasztható nagy beruházásokra. A „műiparegyetem" épülethiányát említve is utalt többek közt a könyvtár meg nem felelő elhelyezésére, a tudományegyetem fejlesztéséről szólva pedig így fogalmazott: „egy a 19. Reform. 1874. 221. sz. 9 OSZK Évkönyve 129