AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

II. A könyvtárügy történetéből - Szabadné Szegő Judit: A könyvtárügy állami támogatása a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium költségvetései tükrében 1867—1918

véleményének előadójaként kijelentette, hogy „nem tartja a takarékosság elvével megegyeztethetőnek" a könyvtárak ,,fölállítására vagy gyarapítására" szánt összeg szétforgácsolását. 8 mivel a ,,sok kisebb könyvtár — nagyrészt — ugyanegy irányban halad, és gyakran ugyanegy szakmát képvisel: e mellett a czélnak nem felel meg, mert az országnak van sok apró könyvtára, de nincs egy lehetőleg teljes könyvtára, mely egyúttal a közönségnek is rendelkezésére állana," olyan határozat hozatalát ajánlotta a képviselőháznak, amelyben az ,,a létező könyvtáraknak lehető egyesítése mellett egy országos könyvtárnak felállítása iránti intézkedésre" szólítsa fel a kormányt, »nem zárván ki egyébiránt ezen intézkedés azt, hogy kisebb kézi szakkönyvtárak ott, hol azok szüksége teljesen igazolva van, e mellett is fölállíttassanak". A javaslat elnyerte a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének, TISZA Kálmánnak a támogatását, majd az általa indítványozott módosításokkal ellátva határozattá emelkedett. A határozat végül is egyfelől egy „országos könyvtár" létesítésére irányuló javaslat kidolgozására szólította fel a kormányt (határidőül a következő költségvetési javaslat benyújtásának időpontját szabva), másfelől azt kívánta, hogy már a folyó évben ,,a könyvek beszerzésénél a szükségtelen többszörös példányok mellőzésével minél nagyobb eredmény éressék el, s a beszerzendő könyvek, nagy részben legalább, a létesítendő országos könyvtár első alapját képezhessék".

8 Anélkül, hogy e könyvtártörténeti szempontból olyannyira figyelmet érdemlő politikai kezdeményezés indítékainak és témánk határain messze túlmutató következményeinek részletezésébe bocsátkoznánk, indokolt utalnunk arra, hogy a VKM-ben ekkor osztály-tanácsosként működő SZÁSZ Károly (feltehetően könyvtáros szakemberek meghallgatásával) a nyilvánosság előtt mutatta ki a képvselőházi határozatban foglaltak keresztülvihetetlenségét. Tanulmányában, amelyet előbb a Pesti Naplóban cikksorozat keretében, majd önállóan is megjelentetett,

9 a következő végkövetkeztetésig jutott el: ,,sem egészen új országos könyvtárt semmiből teremteni, sem a jelenleg létező három közkönyvtárt

10 külön-külön három egyetemes könyvtárrá emelni képesek nem vagyunk, teljes összeolvasztásuk, egyetlen könyvtárrá keverésük pedig lehetetlen".

11 Kifejtette azt a jól megalapozott véleményét, hogy a Múzeum Könyvtárának „rendeltetése: hogy az a legszélesebb értelemben vett magyar könyvtár (Bibliotheca Hungrica [!]) legyen". Az akadémia „könyvtárának mindenekelőtt az összes világtudomány naponkinti folytonos haladását kell föltüntetni; bírnia mindenütt a legújabb eredményeket, sőt a még készülőben levőket s végleg meg nem állapítottakat, s állania mindig a pillanat legfelső színvonalán, hogy . . . látogatói ... a tudomány haladásának színvonalán tarthassák magokat". Végül az „egye8. Az 1869-ik évi april 20-dikára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. (Szerk. NAGY Iván.) Pest, 1871. XII. k. 165-166. 1. — Vö. PANKA Károly: Az országos könyvtár felállításának eszméje a törvényhozás előtt. = Könyvtári Szemle. 1913. 4. sz. 26-27. 1. 9. SZÁSZ Károly: Közkönyvtáraink s az egy országos könyvtár. Pest, 1871. = Pesti Napló. 1871. 285-288'. sz. 10. A Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia és a Tudományegyetem könyvtárára utalt. 11. SZÁSZ Károly i. m. 29. 1. 126