AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

II. A könyvtárügy történetéből - Szabadné Szegő Judit: A könyvtárügy állami támogatása a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium költségvetései tükrében 1867—1918

szerint — nemcsak az igények, hanem a tényleges szükségletek mögött maradt. Az általunk vizsgált tudományos és felsőoktatási intézményi könyvtáraknak, illetve a század végén alakult országos könyvtárügyi szervezeteknek az igényei a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (a továbbiakban: VKM) költségvetésének keretében realizálódhattak. (Ugyancsak ezúton jutottak támogatáshoz az alsó- és a középfokú iskolahálózat keretében működő, illetve az oktatásügy területén kívül közművelődési feladatkört ellátó más könyvtárak, amelyekkel tanulmányunkban külön nem foglalkozhatunk.) A VKM azonban nagyon szerény mértékben részesült a költségvetés által biztosított állami juttatásokból. Egykorú és történeti statisztikai számítások szerint a VKM részesedése az állami kiadásokból 1870-ig 1% alatt maradt, 1870—1890 között 1—2% között mozgott. 1890—1900 között vissza-visszaesésekkel ugyan, de 2% alól 3,5% fölé emelkedett, 1900—1910 között három esztendő kivételével meghaladta a 4, sőt 1908-ban az 5%-ot. Ez utóbbi arányt tartani tudta 1911 — 1914 között is, a háborús években azonban részesedése ismét 2% alá hanyatlott.

4 Már a kortársak bírálták a tárca alacsony dotációját, élve a nemzetközi egybevetés lehetőségével is. SCHVARCZ Gyula, a későbbi egyetemi tanár, a korszak egyik legfelkészültebb művelődéspolitikusa 12 közel egykorú európai költségvetéssel szembesítve az 1869. évi hazait állapította meg, hogy "a közoktatásügyre, tudományos és művészeti kiadásokra" előirányzott összegnek a költségvetés egészéhez viszonyított arányát tekintve „Magyarország utósó [!] helyen áll valamennyi művelt állam között". Sőt — hivatkozása szerint — az övénél ,,kedvezőbb" arányt mutattak nemcsak az északi, hanem még a balkáni kis államok költségvetési előirányzatai is.

5 Az ellenzéki politikus kiélezett, de tartalmát tekintve igazmondó bírálatának érvényességét némileg csökkentette ugyan a VKM államköltségvetésbeli részesedési arányának fokozatos növekedése, indokoltáságát azonban nem szüntette meg. Erre nemcsak a művelődóspolitika bírálói mutattak rá a későbbiek során, hanem elismerte a kiegyezést követő első, konjunkturális periódus végén 1872-ben maga a VKM is a növekedés nehézségeire utalva, míg a későbbiekben mindinkább a takarékosság elkerülhetetlen szükségességére hivatkozott. A VKM az 1873. évi költségvetési előterjesztéséhez csatolt indokolásában visszatekintve az 1869-et követő évekre elégtétellel állapította meg, hogy ,,a közoktatás és közművelődés ügyének fokozatos kifejtésével karöltve jár az arra megkívántató költségek emelkedése". Míg 1869-ben 1 367 400 Ft volt az előirányzat, 1870-ben 3 043 048, 1871-ben 4 575 907, 1872-ben 3 762 524 Ft juttatásban részesült a tárca, 1873-ban pedig 4. Vö. MATLEKOVITS Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor. Bp. 1898. II. k. 1061. 1. — A magyar tudománypolitika alapvetése. (Szerk. MAGYARY Zoltán.) Bp. 1927. 13. 1. 5. SCHVARCZ Gyula: Magyarország helyzete a reálunióban. Pest, 1870. 12—14. I. Vö. Uo. 31-32., 80. 1. 124