AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)
V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió kiadástörténete
rabban használtakéval. Maguk a metszetek a budai LANDBRER-kiadványokban láthatók utánvésésének tűnnek. Komolyabb gondot jelent azonban annak meghatározása, hogy ez a budai előkép melyik időből származhat. A hónapképeknél (136 —147. ábra) tapasztaltak szerint igen korainak, a 18. század harmadik negyedéből eredőnek kellene lennie. Ezzel szemben a növekvő és a fogyó holdat kezében hordozó férfi (175. ábra) és a napóra szabadban történő használatát bemutató kép (176. ábra) a budai L. kiadásra utal, amely a nagyváradi csízió szövege alapján valószínűsített 1815. évi pesti előképpel (T) lehet hozzávetőleg egykorú. Míg tehát a szöveg szerint egyértelműen a pesti, addig az illusztrációk alapján inkább a budai csíziók szolgálhattak alapul a nagyváradi kiadásoknak. Elképzelhető azonban ennek az ellentmondásnak feloldására az, hogy a csízió illusztrációinak dúcait esetleg készen, a szövegtől függetlenül vette át máshonnan TICHY. Mintha erre utalna az is, hogy a metszetek egy része már az idősebb nagyváradi kiadásban is nem ritkán megviselt benyomást keltenek. így Jupiter (B 8 a — 162. ábra) bal keretének középső, nem kevesebb mint 26 mm hosszú része hiányzik, az éjszakai holdfény hosszát mutató kerek táblázat (D 4 a — 172. ábra) kerete jobb oldalt kb. 16 mm hosszan kitört, a tenyérjóslás illusztrációjának (F 3 a — 174. ábra) alsó kerete sérült stb. Hogy vajon az egész illusztrációs készlet egyidejűleg készült-e a budai csízió nyomán, ill. mikor, ezek a kérdések a mostani ismeretek alapján pontosan nem tisztázhatók. Miután ma már olyan ritkák a csízió példányai, hogy szinte mindegyik más és más kiadásból származik, 81 nem zárható ki az sem, hogy a TICHY-nyomda előtt esetleg más műhely — akár részben, akár egészben — már használta ezt a dúckészletet. Figyelmet érdemel még az a körülmény is, hogy az után vésés nem ritkán tudását és figyelmét meghaladó feladat elé állíthatta annak nyilván nem túlságosan nagy képességű metszőjét. Jól példázza ezt az érvágási tanácsadás illusztrációjának (174. ábra) felirata. A mindössze három szóból (,,jó", ,,köszer" és „nem jó") álló szövegben a „nem" szó „N" betűje három közül egy alkalommal fordított szárral („H"), míg a „köszer" szó ,,R" betűje mind a hat alkalommal tükörképben, vagyis ,,Ä" formában olvasható. Miután a fából készült dúc kidomborodó vonalai a levonaton azután tükörképben jelentkeznek, valószínű, hogy a fentiek az ügyetlen vésnök hibájának tulajdoníthatók, megerősítve azt a különben is jogos feltételezést, hogy ezek az illusztrációk utánvésések. A két TiCHY-féle csízióban az illusztrációs anyag, amint már erről többször is szó esett, azonos. Csupán az évszakok képeinek sorrendjében észlelhető eltérés (D 4 b—D 5 a). A márciusi kos (167. ábra) a régebbi kiadásban a nyár, a későbbiben pedig a tavasz jelképe, a novemberi nyilas (168. ábra) előbb az őszé, majd a nyáré, a szeptemberi mérleg (169. ábra) először a tavaszé, másodszor pedig az őszé. Egyedül a decemberi bak (170. ábra) szerepel mindkét kiadásban helyesen a tél helyén. Az azonos metszetek dúcai a két kiadás között feltehetően eltelt több évtized során elég szembeszökő módon megviselődtek. Ez derül ki, ha az 81. Jól példázza ezt a debreceni nagykönyvtár két csíziója, amelyek a nagyváradi csízióknak ma unikális dokumentumai. E gyűjteményen kívül ilyen kiadvány még sehonnan sem került elő! 372
