AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)
V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió kiadástörténete
újabb kiadás illusztrációit összevetjük a régebbiével. Megállapítható ekkor, hogy pl. Jupiter (B 8 a — 162. ábra) keretének jobb felső sarka kitörött, az éjjeli holdfény hosszát mutató, kör alakú tábla (D 4 a — 172. ábra) külső kerete két további helyen is hiányossá vált. A legsúlyosabban a csillagképek kis alakú metszetei viselődtek meg: ezek fele [a kos (C 4 b — 148. ábra), a szűz (C s a — 153. ábra), a bak (D 2 a — 157. ábra), a vízöntő (D 2 b — 158. ábra) és a halak (D 3 a — 159. ábra)] több-kevesebb sérülés nyomait viseli magán. Ennek alapján aligha elhibázott az a következtetés, hogy a nagyváradi TiCHY-nyomdában a ma ismert két kiadáson kívül, de mindenekelőtt a kettő között, a csízió még máskor, feltehetően több alkalommal is, napvilágot látott. A HAGYOMÁNYOS CSÍZIÓ Összefoglalva a fentieket megállapítható, hogy a Lőcsén 1650-ben először kiadott csízió egészen a 20. század elejéig lényegében változatlan szöveggel és illusztrációkkal jelent meg. Ez az igen olvasott népkönyv több mint negyed évezreden át olyan kelendőségnek örvendett, hogy érdemes volt újra meg újra kinyomtatni. Miután a lőcsei kiadás túlnyomó része 16. századi előzményekre vezethető vissza, 82 az egész kiadvány ma már több, mint négy évszázados múltra tekinthet vissza. Ez a kötet vásárlóinak, ill. olvasóinak rendkívül hagyományhű, joggal mondhatni maradi voltára utal. A lényegében azonos szöveget, amelynek jelentős része babonaszerű, asztrológiai jóslásokkal foglalkozik, a tudományos ismereteknek az évszázadok során bekövetkezett egyre gyorsuló bővülésével párhuzamosan nyilván más és más olvasórétegek vették kezükbe. Míg a 16—17. században az akkori diákság, városi polgárság és a tanultabb parasztok voltak olvasói, addig a 20. század elejére már csak a legöregebb és legműveletlenebb rétegek forgatták ezt a népkönyvet. Adva van tehát egyrészt az állandó szöveg, másrészt az azt olvasó naiv rétegnek a társadalmon belül egyre süllyedő volta. Két határ közé szoríthatók ezek a személyek: egyfelől — legalábbis egy részüknek, a felolvasóknak — már kellett valamelyest olvasni tudniuk, másfelől azonban az egyes korszakoknak megfelelő általános műveltség egyre alcsonyabb szintjén álltak, hiszen különben nyilván nem adtak volna hitelt a csízió mai szemmel nézve nem ritkán együgyű szövegének. így tehát, ha változó csoportok formájában, de évszázadokon át mindig voltak szép számmal, akik érdeklődéssel és bizalommal vásárolták e könyvet. A természettudományos ismeretek ugrásszerű növekedésével, valamint az iskolarendszer kiszélesedésével a múlt század végére a hagyományos szöveg hovatovább már a legprimitívebb rétegek számára is szinte teljesen elfogadhatatlanná vált, ezért az iránta megnyilvánuló igény is rohamosan csökkent, majd e század elejére meg is szűnt. Jól érzékelhették ezt a csízió megjelentetői. Nyilván ennek tudható be, hogy már 1833-ban Budán (M) jelentős változtatásokat végeztek mind a szövegben, mind az illusztrációk területén. Az elavulással együtt járó 82. 1. jegyzet 321-328. 1. 373
