AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)
V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió kiadástörténete
bővülve — mindenek előtt a lényegesen nagyobb fokozatú szövegtípus (előbb 71 mm, most 98 mm húsz soronként) miatt — az összterjedelem 144 lapra nőtt. 72 Ez természetesen az egész kötet tördelésében változtatásokhoz vezetett. Maga a szöveg azonban lényegében továbbra is a korábbiakéval egyezik. Különös érdekessége az 1855. évszámmal jelölt csízióknak, hogy az ismert négy példány három egymástól teljes egészében eltérő szedésről készült. Ezek szerint legalább három különböző kiadást ugyanazzal az évmegjelöléssel adtak ki. Ma már csak találgatni lehet ennek okát, mert biztos alap a magyarázatra nincs. Lehet, hogy ez a dátum a cenzúrahatóságok félrevezetésére szolgált, de az sem zárható ki, hogy az adóhatóságok megtévesztésére. Tény az, hogy a két, pesti, 1830. évszámú kiadáson (U, V) kívül — a mai ismeretek szerint — csak ez a három 1855-ös csízió (BF, BG, BH) esetében fordul elő, hogy több kiadvány viseli ugyanazt az évszámot. A korábban alkalmazott és beváltnak nevezhető módszerekkel nem jelent gondot a három 1855. évszámú kiadás időrendjének megállapítása. (Megjegyzendő, hogy az illusztrációnak és a papírnak a későbbiekben tárgyalandó vizsgálata csak megerősíti a szövegösszevetés alábbi eredményeit.) A legkorábbi 1855. évszámú kiadásban (BE) az eddig számozás nélkül maradt ,,Tábla, melyből megismerni mindegyik égbeli jegyben mit kell tenni.. ." című fejezet végére elnyerte a korábban kimaradt 10. sorszámot. Ettől eltekintve beosztásában és helyesírásában az 1852. évivel (BD) mutat nagyfokú egyezést. Ilyen elsősorban a nagybetűs szókezdések (németes módon főleg a főnevek esetében) sűrűbb használata, amelyet azután a későbbi 1855. évi kiadásban (BG) már sok esetben a kisbetűs megoldás váltott fel. Ilyen szópárokat egyedül az első levélről is bőven lehet egymással szembesíteni: „Hónapban" — „hónapban", „Complexiójárói" — „complexiójáról", „Pesti" — „pesti", „Mesternek" — „mesternek". Ezzel párhuzamosan más helyesírási változtatás is észlelhető a későbbi 1855. évszámú kiadásban (BG), amelynek legjellegzetesebb példája, hogy a korábbi „esső"-ből ekkor lett következetesen „eső". A legkésőbbi, harmadik kiadás az 1855. évszámmal (BH) több további változtatást vezettek be. Különösen feltűnő a latinos szavak magyarosítása. Egyedül az öröknaptárban a szentek neve mellett álló megjelölések közül is több ilyen található: „Mártyr" — „vértanú", „Confessor" — „hitvalló", „Doctor" — „hittudor". Akad olyan egyetlen szó is (B 2 b — 3. sor) a három 1855. évi kiadásban, amelyben a fentiekben körvonalazott modernizálás egymagában is érzékelhető: „Astronomusok" (BF) — „Asztronomusok" (BG) — „Csillagászok" (BH). De nem csak a latin, hanem a némeredetűet szavak kiküszöbölésére is történt kísérlet: az eddigi „fertály" helyett ekkortól „negyed" olvasható. Az idegen szavak magyarosítása a második és a harmadik 1855. évszámú kiadás (BG, BH) között együtt járt további helyesírási modernizálással. Érdemes a legfeltűnőbbeket kiemelni: elmaradt a hiányjel a mássalhangzóval kezdődő szavak előtt álló határozott névelő után (a korábbi „a' " helyett 72. Feltehetően ezzel vásárlói igényt kívántak kielégíteni, hiszen az idősebb, távollátó emberek csak nagyobb, „öregebb" betűket tudtak elolvasni. 23 OSZK Évkönyve 353
