AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió kiadástörténete

bővülve — mindenek előtt a lényegesen nagyobb fokozatú szövegtípus (előbb 71 mm, most 98 mm húsz soronként) miatt — az összterjedelem 144 lapra nőtt. 72 Ez természetesen az egész kötet tördelésében változtatásokhoz veze­tett. Maga a szöveg azonban lényegében továbbra is a korábbiakéval egyezik. Különös érdekessége az 1855. évszámmal jelölt csízióknak, hogy az ismert négy példány három egymástól teljes egészében eltérő szedésről készült. Ezek szerint legalább három különböző kiadást ugyanazzal az év­megjelöléssel adtak ki. Ma már csak találgatni lehet ennek okát, mert biztos alap a magyarázatra nincs. Lehet, hogy ez a dátum a cenzúrahatóságok félrevezetésére szolgált, de az sem zárható ki, hogy az adóhatóságok meg­tévesztésére. Tény az, hogy a két, pesti, 1830. évszámú kiadáson (U, V) kívül — a mai ismeretek szerint — csak ez a három 1855-ös csízió (BF, BG, BH) esetében fordul elő, hogy több kiadvány viseli ugyanazt az évszámot. A korábban alkalmazott és beváltnak nevezhető módszerekkel nem jelent gondot a három 1855. évszámú kiadás időrendjének megállapítása. (Megjegyzendő, hogy az illusztrációnak és a papírnak a későbbiekben tár­gyalandó vizsgálata csak megerősíti a szövegösszevetés alábbi eredményeit.) A legkorábbi 1855. évszámú kiadásban (BE) az eddig számozás nélkül maradt ,,Tábla, melyből megismerni mindegyik égbeli jegyben mit kell tenni.. ." című fejezet végére elnyerte a korábban kimaradt 10. sorszámot. Ettől eltekintve beosztásában és helyesírásában az 1852. évivel (BD) mutat nagyfokú egyezést. Ilyen elsősorban a nagybetűs szókezdések (németes módon főleg a főnevek esetében) sűrűbb használata, amelyet azután a ké­sőbbi 1855. évi kiadásban (BG) már sok esetben a kisbetűs megoldás váltott fel. Ilyen szópárokat egyedül az első levélről is bőven lehet egymással szem­besíteni: „Hónapban" — „hónapban", „Complexiójárói" — „complexió­járól", „Pesti" — „pesti", „Mesternek" — „mesternek". Ezzel párhuza­mosan más helyesírási változtatás is észlelhető a későbbi 1855. évszámú kiadásban (BG), amelynek legjellegzetesebb példája, hogy a korábbi „esső"-ből ekkor lett következetesen „eső". A legkésőbbi, harmadik kiadás az 1855. évszámmal (BH) több további változtatást vezettek be. Különösen feltűnő a latinos szavak magyarosítása. Egyedül az öröknaptárban a szentek neve mellett álló megjelölések közül is több ilyen található: „Mártyr" — „vértanú", „Confessor" — „hitvalló", „Doctor" — „hittudor". Akad olyan egyetlen szó is (B 2 b — 3. sor) a három 1855. évi kiadásban, amelyben a fentiekben körvonalazott modernizálás egymagában is érzékelhető: „Astronomusok" (BF) — „Asztronomusok" (BG) — „Csillagászok" (BH). De nem csak a latin, hanem a némeredetűet szavak kiküszöbölésére is történt kísérlet: az eddigi „fertály" helyett ekkor­tól „negyed" olvasható. Az idegen szavak magyarosítása a második és a harmadik 1855. évszámú kiadás (BG, BH) között együtt járt további helyesírási modernizálással. Érdemes a legfeltűnőbbeket kiemelni: elmaradt a hiányjel a mássalhangzóval kezdődő szavak előtt álló határozott névelő után (a korábbi „a' " helyett 72. Feltehetően ezzel vásárlói igényt kívántak kielégíteni, hiszen az idősebb, távollátó emberek csak nagyobb, „öregebb" betűket tudtak elolvasni. 23 OSZK Évkönyve 353

Next

/
Thumbnails
Contents