AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „A szép lánc szemei"

A családi lapokra — nyugat-európai példányaikat véve alapul — a vallási semlegesség, sőt a közömbösség a jellemző (olvassuk csak el GUTZKOW beköszöntőjét, Was wir bringen). Éppen mértékadó orgánumai liberalizmusa, sőt antiklerikalizmusa ellensúlyozására létesülnek utóbb Németország-szerte a különféle vallási felekezetek Familienblattjai. A Jó és olcsó könyvkiadó társaság kiadásában napvilágot látó Családi Lapok tehát e téren az előfutárok sorába tartozik. Formátumát, előfizetési díját, szerkesztőit (KLEZSÓ József, NEY Ferenc, KLEZSÓ, SOMOGYI Károly) gyakran váltogatja, ám lényeges változást mindez alig hoz a folyóirat életében. Munkatársai mindenekelőtt az egyház verselgető-írogató papjaiból, tanáraiból, publicistáiból (SUJÁNSZKY Antal, MAJER István, LONKAY Antal, SZVORÉNYI József) toborzódtak, körítve irodalmi és tudományos életünk másod-, harmadrangú személyiségeitől (LISZNYAI, ZALÁÉ,, SZOKOLY Viktor, CSÁSZÁR Ferenc, NAGY Iván). Előfizetői mindig gyér számban voltak (1853-ban 356-an). „Inkább tengődik, mint virul" — állapítja meg szerkesztője, SOMOGYI Károly. Hogy mégis megél, KÁROLYI István grófnak köszönheti; ő vállalja magára a megjelenés költségeit. Az ,,elpogányosodott megromlott" családot kívánja „eredeti rendeltetésére visszavezetni, keresztényesítni és megszentelni", írásaiban egyfajta elkedvetlenítő elfogultság kísért. Minden ismeret, minden tudomány — vélekedése szerint — annyiban értékes, a művészet csak annyiban figyelemreméltó, amennyiben a katolikus vallást szolgálja, keresztény hitelvekre épül. „Temjén szagú büdös pápista minden betűje — írja GYULAinak LÉVAY József — Borzasztó idők! Valahogy verset ne adjon nekik (...) nem nekünk való ez!" A kálvinista egyoldalúsága — vethetnénk ellene, nem is alap nélkül. De: a Budapesti Hírlap is katolikus jellege állandó hangoztatásában véli sikertelenségének okát felfedezni, ez — szerinte — riasztóan hatott a más felekezetűekre. Lesz-e elegendő és megfelelő szintű munkatársi gárda? Akad-e olvasója a papságon kívül? — ezeken a kérdéseken viszont már a klérus másik lapja, a Religio meditál, a program olvastán. * SZILÁGYI Virgil orgánumának, a Budapesti Viszhanggá, lett Értesítőnek (1852—57) életútja eleven illusztráció az évtized magyar folyóiratai próbálkozásaihoz és megtorpanásaihoz, bukásaihoz és újrakezdéseihez — a siker végső értelmet adó aktusa nélkül. A kalandos sorsú lapocska pályafutásának lényegesebb stációi a következők. 1852. febr. 3-án Értesítőként lép sajtóéletünkbe, mint „irodalmi, művészeti, ipar- és kereskedelmi lap", heti háromszori megjelenéssel, nagy íven, Pesten 11, vidéken 13 forintért. A munkatársakért, írásaik színvonaláért a SZILÁGYI mögött álló CSENGERY Antal kezeskedik. Az egyes közlemények alatt ARANY, TOMPA (KUVIK álnéven), GYULAI, ERDÉLYI János, HENSZLMANN Imre, SZONTAGH Gusztáv, HETÉNYI János, KAZINCZY Gábor, JÓKAI, REPICZKY János neve olvasható, SZILÁGYI az 1851. dec. 30-án kirobbant angliai sztrájkhoz fűz megjegyzéseket (A gyári nép mozgalma Angliában) az első számban. 462