AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Havasi Zoltán: A nemzeti könyvtár hazánk tudományosságában és közművelődésében

maradtak, vagy azoknak a közéleti személyiségeknek a tettei, akik az adott viszonyokat is a tudománypártolásra, a közműveltség fejlesztését szolgáló aktivitásra tudták fordítani. Az utóbbiak közé tartozott SZÉCHÉNYI Ferenc. Az országos könyvtárat alapító levélben kötelezte magát arra, hogy a nemzetnek ajándékozott gyűjteményét nyomtatott jegyzékekben tárja a nyilvánosság elé. Másfél évtizeden át (1799 —1815) személyesen irányította a katalógusok sorozatának kiadását. A gondosan szerkesztett kötetek bizonyítják: „Széchényi az Országos Könyvtárt nemcsak könyvmúzeumnak szánta, hanem kiváltképpen műhelynek a hazai tudományosság művelői számára."

1 Tudománytörténeti jelentőségűnek, bizonyos értelemben tudományos alapvetésnek kell tekintenünk SzÉCHÉNYinek azt az elhatározását is, amellyel a gyűjteményét megalapozta, meghatározott irányban fejlesztette, amely lehetővé tette elvszerű nemzeti gyűjtemény katalógusokban történő közreadását, törekvéseinek a hazai és nemzetközi köztudatban történő meggyökereztetését. Nem tagadható: hatottak felfogásának kialakítására a hazai értelmiség legjobbjainak (HAJNÓCZY József, KOVACHICH Márton György és mások) szaktanácsai, de úgy ítéljük meg, hogy ki-ki a saját tudományos érdekeit tartotta jobbára szem előtt. SZÉCHÉNYI viszont egyfajta teljességre gondolt a gyűjtésben, „beleértve a szépirodalmat, a humanes természettudományokat, sőt a vallási, politikai, gazdasági stb. jellegű, sokszor efemer értékű kisnyomtatványokat is. Mindarra tehát, amit Magyarországon valaha kinyomtattak, vagy amit hazai szerzőktől külföldön kiadtak. Ehhez járult még a külföldi magyar vonatkozású irodalom gyűjtése. (Mindez nemcsak a nyomtatványok, hanem a kéziratok vonatkozásában is.) Ezek az elvek lényegében a nemzeti könyvtár gyűjtőköre mai koncepciójának felelnek meg, gyakorlati megvalósulásának ilyen korai példája figyelemreméltó."

2 De sok terv, plánum, program, kiáltvány született, fogalmazódott meg a 18. század folyamán egy hazai tudományos központ létesítése érdekében BÉL Mátyástól (1735) BOD Péteren (1756) és KOLLÁR Ádámon át (1763) BESSENYEI Györgyig (1778). BATTHYÁNY Ignác (1786), RÉVAI Miklós (1790), ARANKA György (1791) és sokan mások kívánták a Tudós Társaságot, amelynek célja legyen — BOLYAI Farkas szavai szerint (1806) — „Hazánknak volt, jelenvaló s lejendő voltát megesmérni". A magyar tudós társaság létrehozásán SZÉCHÉNYI is fáradozott. „Midőn pedig 1790-ben a Magyar Tudós Társaság létesítésének eszméje foglalkoztatja az embereket, egy főrangúakból és írókból álló előkelő társaság az Ő házánál tartja ez ügyben tanácskozásait" — írja KOLLÁNYI Ferenc 1905ben, KAZINCZY Ferenc — VÁCZY János által — 1891-ben kiadott levelezésére hivatkozva. Számos más, a tudományos életet fejlesztő mozgalomba, vállalkozásba bekapcsolódott. Nehezen számolható azoknak az íróknak a száma, akiket anyagilag és erkölcsileg támogatott. 1. BERLÁSZ Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? — Az Országos Széchényi Könyvtár Evkönyve 1968—1969. 57. 1. 2. SOMKTJTT Gabriella: Széchényi Ferenc nemzeti könyvgyűjteménye. — Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1970 — 1971. 181. 1. 98