AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Havasi Zoltán: A nemzeti könyvtár hazánk tudományosságában és közművelődésében

a kulturális emelkedésért folytatott harc nyomulhatott jobban előtérbe. Még egyes személyiségek életútján belül is megfigyelhető a különböző fő tevékenységi ágak váltakozása. SZÉCHÉNYI Ferenc, aki igen fiatalon került közéleti posztokra és vállalt politikai szerepet, tíz évi szolgálat után visszavonult, a politikai közélettől önként eltávolodva, tevékenységét egy időre a kulturális élet területére összpontosította. Vagyis egész életvitelén belül ebben az időben e köré szerveződött más jellegű törekvése is. A kultúrának ez a tevékenységet koordináló szerepe valósul meg a társadalmi fejlődés horizontális összefüggés-rendszerében. A kultúrának azonban — azontúl, hogy filozófiai értelemben csak történetiségében fogható fel — a társadalmi funkciója szerint nemcsak hogy vertikális összefüggésrendszere is van, hanem térbeli és időbeli viszonylatain belül az időben teljesedik ki inkább, és egyaránt érvényesül az általános viszonyokat igenlő, alátámasztó és azokat bíráló szerepe. így válik a hagyományok őrzőjévé és a jövő alakítójává. Itt érkezünk el SZÉCHÉNYI Ferenc könyvtárat, nemzeti gyűjteményt alapító tettének jelentőségéhez, a magyar művelődéstörténeti vonulatban a 19. század eleji csomópont megragadásához. A felvilágosodás eszméitől is serkentett nemzeti megújulás kezdetén adódott lehetőség arra, hogy az addig töredezett magyar gazdasági, társadalmi, politikai fejlődés viszonyai között szükségszerűen többször megszakított kulturális fejlődési vonal folyamatossága érdekében lépések történjenek. Itt van az a pont, amikortól kezdve mód nyílhat a szisztematikus visszatekintésre, a kultúra retrospektív építésére, az adott kulturális jelen megváltoztatására, a perspektivikus kulturális építésre, a jövő alakítására. Ha vázlatosan is, de bizonyítani szeretnénk, hogy SZÉCHÉNYI Ferenc nem pusztán a szellemi javak gyűjtésén fáradozott, nem a nagyvonalú mecénás szerepében akart tetszelegni, hanem közéleti aktivitásra akart serkenteni, a társadalom közműveltségének színvonalát kívánta emelni, az alkotó emberek körét szándékozott bővíteni, a jövő alakítását tűzte ki célul. Ne tekintsük őt egyszerűen csak nagylelkű alapítónak, ne csak a gesztust lássuk adományozó tettében, hanem az alkotni vágyó embert idézzük, aki pályafutása során gyakran vívódásra, tépelődésre kényszerült. Ha tehette, tisztségeit nemes célokra kívánta felhasználni; ha elháríthatatlan akadályt látott, inkább visszavonult a közélettől; többször a megalkuvás kényszere is körbefogta, gyakran érték kudarcok, máskor elismerésekkel halmozták el. Elete végén az elégedetlenség és a megnyugvást vágyó lelki béke váltakozásaiban gondolt vissza életére és tetteire. Tettei egyikének eredménye maradandónak bizonyul. 2. Jövőt alakító jelenünk érdeke kívánja, hogy — mai tudományos és közművelődési céljaink erősítése szándékával — vessük össze a 175 évvel ezelőtti kezdeményezéseket mai törekvéseinkkel. Könyvtártörtónészeinktől származó jelentős részeredmények ma már lehetővé teszik néhány művelődéstörténeti és művelődéspolitikai tanulság megfogalmazását.