AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bata Imre: Ady Isten-élménye

Az akarat — és bús cselédek: Istenem, én Istenem, Kiket akartunk szépnek, szabadnak: Másnak a cselédjei, Cselédjei. íme, a szolgálatra rendelt lélek szomorú önmegadása! Ez a nehezen érthető vers értelme. Mást akart ADY, nem szolgálni. Szabad akart lenni, kiválni én-kötöttségéből, de föltámadása csak szomorú lehetett. Nem telt öröme benne. A Van és a Nincsen egymást tartósan áthatni sose tudta. Az istenülés maradandó sose lett, az Isten — a hiány — mindig külön való maradt, s lett a háború alatt még nagyobb, mint valaha. Mást várt ADY, s épp az ellenkezője következett. Néztük: az Ember Külömbje magas szivárvány-hídon Istenülésnek amint neki-vág És gazdagodik, mind-gazdagodó Kényességekkel, új ingerekkel S hogy mégis-mégis szép e hivalgó Jószág, az Ember: maga a világ. Ön-imádatunk kelyhe kicsordult S mindenkiket megitatni akart Nehéz kedvéből, e drága borbúi. Aztán közbejött a rettenetes fordulat, a háború ténye igazolta a tegnapi tegnapot: a bajvívást, a hiábavaló küzdést,,,tegnapi kis bánataink"-at éppúgy, mint a bizakodásokat, Óh, tegnapi cirkulusok, halott, Szent ábrák, gyilkos árkokba fúltak. Oh, hóhér Idő, Oh, tegnapi tegnap igéje, Megrontásoddal megszépült varázs. A személyiség belső történetébe beleszólt a világháború, s az Isten újra megjelent — Hiánynak. ADY, a régi bajvívó, élére szökik a halottaknak: Be szép, kísértetes világ, Be jó nekem be szép nekem: Most az igazi halaványak Táborában vezérkedem, Hogy az Életre mosolyogjunk. A halottak élén kötetnek nincs is jellemző istenes ciklusa, viszont valamennyit áthatja a szomjas epekedés Isten után. A megnőtt élet verseit éppúgy, mint az Ésaiás könyvének margójára bibliás dialektusú költeményeit. Mennyit idéztük az elmúlt évtizedekben A megnőtt élet ciklus prológusversét, az Ifjú szívekben élek-et\ Szűkös értelmezését! — teszem hozzá. Mert nemcsak a bizadokás verse ez, nem az önvigasztalásé! A ciklusban A hivalkodó ember jő e vers nyomában. S e ciklus versei párban járnak. A hivalkodó ember az Ifjú szívekben élek párja. 512