AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bata Imre: Ady Isten-élménye

Csak az a fontos, ami: Én Csak az a fontos: ki vagyok? Csak az a fontos, ami: Én, Halállal és Halál nélkül, Holott mindenki halni mén: Marad a hivalkodó ember. A hivalkodó ember, aki nagy, de csak akkor, Mikor a világ megveszett S a minden-jók dögbe hullnak, Tudom, hogy a legnemesebb: Szegény, hű hivalkodó ember. Az En megnövekedett szerepe, fontossága szempontjából értelmezendő az Ifjú szívekben élek valamennyi állítása. Szent lázadások, vágyak s ifjú hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű. Igen, én élni s hódítani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán, mert ADY világosan látja, miben áll ez a fájdalmas, nagy élet. Az öreg árvaság és a Láttam rejtett törvényed — a következő verspár — a bizonyíték. Az^ öreg árvaság három részre bontja ADY életének ontológiai rendjét: „Árvaságom volt első diadalom", „Azután a múlások jöttek, / Az árvaság kezdett megöregedni / S kezdett szívemnek lenni fájó semmi." S végül: „megint jön a fájdalom. . . / S jöttök mindenkit pótló valakik: Diadal, Nő és gőgös Árvaság." S ebben az ontológikus összefoglalásban az Isten csak tagadva van jelen; a második szakaszban, az öreg Árvaság idején: „egyszerre csak: nincsen Isten / És aki van, nem nekem-való Isten". Ám Az öreg árvaság párja metafizikát borít az ontológiára: Láttam rejtett törvényed. Rejtett törvényed, Uram, akkor láttam, Mikor megint vígan szedtem a lábam Kis Földeden Uram, úgy dermedett meg A Nyár s kivált az én nyaram, Miként Könyvedben írva van, Megfagyott az én ajándék-nyaram Szép volt, Uram, szörnyű és tán igaz volt, Egy-egy köved nagyon talált És sohasem válogatott, Melyik fa pusztul, melyik marad épnek. Láttam, Uram, akkor rejtett törvényed: Hogy mit csinálsz: azt Te tudod. 33 OSZK Évkönyve 513