AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A „Hungary", az első angol nyelvű magyar újság

BoviLL YoLLANDnál tapintatosabb hangú, de nem kevésbé pártos megnyilatkozásait,

44 s TOWNLEY-FULLAM heves bizonygatását, hogy „Magyarország nem a Közel-Kelet, hanem a Távol-Nyugat része, ... a tudományok terén, a politikai nézetekben, a művészetben épp annyira nyugati, mint amennyire Oroszország alapvetően ázsiai".

45 A Hungary londoni képviselője, Sheena MACDONALD nagyfokú politikai naivitással fölvetette, miért mondanának Angliában nemet Magyarország igényeire, amikor üdvözölték Norvégia különválását Svédországtól, majd a korabeli magyar illúziókkal összhangban kijelentette: „semmi kétség sem férhet hozzá, s majd beigazolódik, hogy alkotmányos jogai birtokában Magyarország politikailag és kereskedelmileg nagyhatalommá fog válni".

46 Mrs. MACDONALD röviddel később beszámolt „egy magas szintű intellektuális találkozó"-ról egy bizonyos TOYNBEE kisasszony házában, ahol a Magyarországon járt Miss VIALLS előadást tartott tapasztalatairól, s noha ,,a magyar vezényszó kérdésében nem alakult ki a remélt egyetértés. . . akik belülről is ismerték Magyarországot", azok kiálltak e követelés mellett".

47 A magyarországi belpolitikai válság kedvező talajt nyújtott az új korszakba, magasabb szintre lépő nemzetiségi mozgalmak megerősödéséhez, s ez a téma mind nagyobb figyelmet keltett Angliában is. E kérdésben a magyar politika — s vele együtt a Hungary is — defenzívában volt, s pozitív program híján csak az angol sajtóban megjelenő bírálatok, vádak visszautasítására, cáfolatára tudott szorítkozni. A Westminster Gazette c. tekintélyes liberális délutáni lap 1905 elejei, a magyarországi románok elnyomásáról szóló cikkét TOWNLEY-FULLAM mint Bécsből inspiráltat utasította vissza, de legalább cáfolni próbálta érveit,

48 viszont YOLLAND a Contemporary Review c. havi szemlében DEAGHICESCU bukaresti professzortól megjelent (egyébként riasztóan soviniszta, ferdítésektől hemzsegő) cikket ,,egy rakás szemét"-nek titulálta, s kijelentette, hogy „aki magyar földön él, magyar levegőt szív, magyar kenyeret eszik", az származásától függetlenül köteles magyar hazafiként érezni, ezért „a magyar politikusok az egyetlen lehetséges politikát követik, amikor Magyarországot egyetlen homogén nemzet országává próbálják tenni".

49 Ennek sikerét remélte a Hungary is, s hogy a magyar népelem arányának növekedése „meg fogja változtatni az angol közvéleménynek a magyarországi nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját".

50 A „darabont kormány" idején a magukat néptribunnak képzelő koalíciós pártvezérek azzal áltatták magukat, hogy egy új 48 hősei, s amikor a parlament bezáratásával kezdetét vette színjátékuk kényszerű befejezése, csodálkoztak, hogy a külföld ebben nem lát új Világost, új Aradot. Pa44. 1905. júl. 1. 7 — 9.; dec. 1. 3 — 6. — Az utóbbiban idézi a Times 1885-ös szavait, hogy 1867-ben Ausztria nem engedményeket tett Magyarországnak, ,,csak elismerte azon jogait, amelyeket már nem volt ereje tőle megtagadni", ezért az osztrák —magyar viszonyra nem érvényes az angol —ír analógia. 45. 1905. febr. 15. 1-3. 46. 1905. dec. 1. 11-12. 47. 1906. jan. 1. 9-10. 48. 1905. febr. 15. 1-3. 49. 1905. ápr. 15. 11-13. 50. 1906. febr. 15. 484