AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: A Collectio Kazzaiana

14. Kiváltképpen való Drága s nagy jó Öreg Uram! Talán meg nem bántom, ha csekély soraimmal drága s nagy, jó Uramat meglátogatni merészlem, annyival is inkább, hogy amit elmulattam éppen^ nem nekem, hanem valóban szüleim mostohaságának tulajdonítani kelletik. 0 bár én oly szerencsés lehettem volna, hogy azon tudományi kincseket, melyeket Drága Öreg uram 90 esztendei élete folyamattáig gyűjtött, egyszerre és oly csekély munkával magamévá tehettem volna, de tudja azt jó Öreg Uram, hogy az ilyen ifiak, kik sub patria potestate vannak, mennyire mehetnek atyjoknak akaratja nélkül. Higyje el kedves Kazay Uram (kinek hozzám való kiváltképpen kegyes viseletéről, még élek, nem felejtkezem) még most is eszemben forog szünet nélkül bibliothecajanak és egyszersmind az én meggátolt szerencsémnek véletlen fátuma, annyival inkább, hogy az dolognak kimenetelérűl és statusáról semmi biztost nem hallhatok. Azért is bátorkodtam színe eleibe ezen levelemmel járulni, hogyha eddig drága jó Öreg Uramhoz mutatott hálládó szívességem valamit érdemelhet, az bibliothecanak, de leginkább nekem kedves régi pénzei collectiojának statusáról, mennyibe az, és miképpen az collegium részére exequáltatott légyen, engemet Elek fia által voltaképpen tudósítani ne terheltetne. Fogadom, amennyire tőlem kitelhetik, hálládossággal ezen fáradságát megjutalmazni el nem mulasztom. Ki midőn drága jó Uramnak, és Elek fiának ép egészséget szívembűi kívánnék, és tudósítását bizodalmasan várván, eddig tapasztalt szívességben ajánlom magamat, maradván Drága Nagy jó Öreg Uramnak igaz köteles szolgája Székesfehérvárott die 19a Novembris 796. Ifiabb Jankovich Miklós Debrecen, Ref. Levéltár, II. 1. c. Eredeti. 15. Erdemem felett való drága s nagy jó Öreg Uram Kazzay Uram! Valamint eddig, úgy szinte ennek utána is megengedi drága jó Öreg Uram, hogy levelem által látogathassam, és azzal magához vonzó kötelességemet megmutathassam. December végén írott levelét, és abban nekem kegyesen küldött diplomát valóban nagy szívességgel s hálaadással vettem. Hogy arra tüstén nem felelék az vala az oka, hogy az bibliothecanak eladása mindenkor fúrta volt fejemet, és mivelhogy annak megvevéséről, amint emlékezem, soha le nem mondottam vala, a dolgoknak megorvoslásáról annál inkább gondolkodék, hogy az contractusnak azon conditio ját, mely által bizonyos időre lekötelezve vala, úgyis utolsó levelének által semmire tettük. Imé tehát, hogy valami módon a jussom ne expiráljon hallgatásom miatt, egy protestatiot adok bé a N. Magistratushoz, mely által a vevésnek contradicalok, ez az 111. Collegiumot annak az collectionak valami csonkulása s elidegenítése ellen inhibeálom, mely is nem sokára oda el fog érkezni. Ezen dolgot csupán csak atyafiságos bizodalomból, hogy köztünk maradjon, akartam tudtára adni Drága jó Öreg Uramnak, mely különben legkisebb rövidséget sem okozhat, mert azon conditiokkal, melyekkel az collegium magához vitte a bibliothecat, én is által veszem és emberi szómat adom, hogy legkisebb fogyatkozást sem akarok szerezni. Sőt ha mind eddig, úgy ezután is, hozzám oly igazán, és azon szívességgel, aminthogy nem is kételkedem, viseltetni fog, csekély tehetségemmel hálaadásságomat megmutatni el nem mulatom. Csak mindenkor abban fundálja mások előtt is magát jó Öreg Uram, hogy én a bibliothecaról positive soha le nem mondottam, hanem az költség fogyatkozása miatt annak effectusát halasztani kéntelenítettem, és hogy az contractusban stipulált terminus magunk conscussusa által továbbra halasztatott, az contractusnak ereje következésképpen, azon bátor aprólékos summáknak felvétele által mindenkor fenn maradott. Ezeket kérem, hogy vitassa Drága jó Öreg Uram, ha valamikor a szó előjövend a bibliotheca felül. Ami pedig magát illeti, azzal, hogy a contractussal afficiált fundusnál egyebe nem lévén, áztat substernálni kéntelen volt, mindenik száját betorkolhatja. 441