AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: A Collectio Kazzaiana

Űrral contrahaltam az egész Bibliothecamnak cum omnibus adpertinentiis eladása iránt elmaradtam malmoktúl a T. E. I. írnak és az árát az kétezer és ötszáz rénes forintokat írattassa le az ő számára A T. N. Tanács azt félre Az eladás nem constat a T. N. Tanácsnál, ha pénz érkezik, akkor jelentse magát az instans. Ezen szomorú hírt éppen tegnap hallottam meg és kívántam a F. E. T. Urat igen szépen és alázatosan ezen öreg és reszkető kezemmel írt levelemmel megkeresni, hogy vagy a rossz és háládatlan menyem, vagy prókátora üzen a F. E. T. Úrnak, annak ne higgyen és semmit se ígérjen. Mert a Bibliotheca nem az ő processahoz tartozik, amelyet is mikor nyer meg, ki tudja. Alázatosan instállom tehát újonnan a F. E. T. Urat vegye irgalmasságra született szívire ezen alázatos kérésemet és ahhoz méltóztassék magát inteni, és engem . . . minél előbb tudósítani. El is várom az hátramaradott beneficiumnak a summáját. Én az vagyok, aki voltam, és leszek, mert . . . sajnáljuk a dolgot. Többet nem írok, hanem a felséges mindenható szent Úristennek hatalmas oltalmába ajánlom a F. E. T. Urat és maradok a Tekéntetes Úrnak mint kedves jó Uramnak és Patrónus Uramnak Debreczen ig**z, alázatos, kész és köteles szolgája die 19. Januarii Ztreczei Kazzay Sámuel A. 1796. Tekéntetes Úr, Fő Patrónus Uram En is alább írt alázatosan instálom a T. Urat, hogy ha minden bizonnyal meglészen az Édes Atyámtúl az Bibliothécajanak megvétele, tehát az árrából avagy a capitálisból senki részére ne méltóztassék adni, mert annak igen sok ellensége vagyon: meglévén az igaz megvétel igaz contractus is meglészen majd akkor csinálandó contractusban. Az Édes Atyámrúl provideáljunk, mert már semmije sincsen, amire kezét vesse. Ezek után magamat szegény feleségemmel együtt tapasztalt kegyes gratiajaban ajánlván magunkat maradunk a T. Úrnak alázatos szolgái Kazzay Elek és Tar Sára. OSZK. Fond 16/30. 6. lev. Eredeti. Néhány helyen olvashatatlan. 11. Erdemem felett való Nagy, jó, Öreg Uram, Kazzay Uram! Éppen tegnap megérkeztem Pestrűl hosszú időtöltésem után, s mindjárt kezemhez vettem az Úrnak, drága jó Öreg Uramnak mind az két levelét, az egyiket, melyet 7ikbe, másikát, ki 1 Oikbe ugyan januarius holnapba hozzám utasíttatott vala. Bőven tapasztalom ezekben aztot, amit jó s öreg uram mind emberséges ember nekem fogadott, hogy velem igazán, sincere et candide bánni fog. Fecsegjenek másoknak nyelvei az én Öreg Kazay Uram ellen amennyit akarnak, és mégis az ő emberségéről bővségesen meg vagy győzettetve, és örökké való hálaadó szívvel hozzája lekapcsolva, úgyannyira, hogyha az bibliothecanak megvételébűi is (amit mindazonáltal nem reménylek) semmi sem lenne, hozzám mutatott kegyességét és szívességét ha meg nem hálálnám, bűnösnek és emberi szívvel méltatlan teremtménynek magam magamat szükségképpen ítélném. De váljon gondolhatok-é másképp? midőn drága Öreg Uram jótéteményét újjonnan tapasztalom, az terminusnak meghosszabbításában, mely nekem valóban szükséges vala, mert az gabona árának megcsükkenése okozta vala azt, hogy az atyám az bibliotheca megvételére magát mindeddig meg nem határozta, és hogy ón effelűl bizonyos tudósítást jó Öreg Uramnak nem küldhettem. De most, mivel tavaszra az életnek ára gyarapodik, legalább martius^ vége feléig biztos tudósítással szolgálhatni fogok. Abban bizonyos lehet az Úr Kazay Uram, hogy én senki kézibe pénzt nem adok, hanem mindent a magáéba, ha tőlem kitelik, azon leszek, hogy 500 több előre letétődjön, de eztet bizonyosan nem mondhatom, csak szeretném tudni, ha vissza lehet-e kapni az ezüst kannát és az imperátoroknak képével rajzolt kardot a volt prókátoroktúl, és ha megvagyon-é még a Ludovici I. aureus, qua ducis a collectioba, vagy talán ez az, aki elveszett. Többnyire azon leszek, hogy az atyámnak decisiva resolutioját mennél előbb kinyerhessem. Midőn 439