AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: A Collectio Kazzaiana

hogy pedig az atyám consensusa a dato praesentium egy holnapi terminus alatt hozzá nem járulna tellyességgel irritálom és revocalom. Sigl. Debreczini die 27a octobris 1795. Kazzay Sámuel Ifjabbik Jankovich Miklós Sk. aláírások és pecsétek. OSZK, Fond 16/30. 2. lev. Eredeti. és Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, II. 1. c, Eredeti. 5. Jankovich Miklós kötelezvénye Én alább írt Ifjabb Jankó vies Miklós vallom ez levelemnek rendiben, hogy én érzékeny szívemre vévén nemes és nemzetes Kazzay Sámuel Uramnak, Debreczen várossá volt apothecariussanak megnyomoríttatott sorsát, tekintvén annak mind számos esztendőkkel terhelt öregségét, mind pedig különös hajlandóssággal viseltetvén hozzá, úgymint egy hazánkfiához, ki huzamos életét az tudományoknak feláldozta, azon tiszteletbűi, mellyet az tanult és öreg emberekhez kisded koromtól lenni iparkodtam, hozzá járulván az is, hogy ritkaságainak megmutatásában és velem in suspenso hagyatott alkuvásban nagy szívességet és különös emberséget tapasztaltam, azon esetre, ha az collectiojárul vele tett contractusom az atyámtúl confirmáltatik és helybenhagyattatik minden esztendőre élete fogytáig hatvan rénes forintoknak megadására és nekie kezeihez szolgáltatására magamat kötelezem, holta után pedig ötét öregsigíben gyámolító fiának Eleknek, és annak feleségének Tar Sárának száz forintot lefizetni köteles leszek. Ha hogy pedig az atyám contractusomat meg nem erősítené, magam is ezen obligatiotól ment leszek. Sigl. Debreczini 795. die 27a octobris. Ifjabbik Jankovich Miklós Sk. aláírás és pecsét. Debrecen, Ref. Levéltár, II. 1. c. Eredeti. 6. Jankovich Miklós és Kazzay Sámuel levelezése Erdemem felett való Drága Nagy jó Uram! Valamint eddig, úgy ezután is azon fogok iparkodni, hogy az Úrnak Kazay Uramnak, az dolognak egész voltát mindenkor sincere ós candide kinyilatkoztassam, mert tudom, hogy ha igazán és módjával bánok, minden előadható neheztelósót eltávozthatom magamtól, és amennyire lehet, fávorját is megnyerhetem. Jelentettem az atyámnak, és kezébe adtam azon contractust, mellyet együtt kötöttünk. Ó annak elolvasásával, bibliothecanak és hozzá valóknak megvételét éppen nem ellenkezte, hanem magának capacitátiojára tovább való terminust kért, bizakodván abban, hogy mivel e következendő téli alkalmatlan időkkel annak transpositioja úgyis meg nem eshetne, az Úr Kazay Uram, a dolgoknak bővebb megfontolására legalább hétholnapi terminust adna. Tudván áztat Kazay Uram, hogy az Atyám szinte már 70 esztendőkön feliül legyen, és az illyetén scrupulosus emberek a dolgot szegrűl végrűl vizsgálni szokták. Mindazonáltal én tellyes bizodalommal vagyok, hogy kérésemnek helyt fog adni az atyám, ós ezen bizodalomnak nagyobb erősítésére vagy jövő decembernek, vagy januáriusnak holnapján az Wingand legénye által legalább 30 Rf le fogok küldeni, melyrűl oly quietantiat, mint az előbb letett 20 forintokról, kévánni fogok. Addig is pedig esedezek, hogy ha valami magyar és római régiségeket olcsóbban vehet Kazay Úr, számomra venne, de réz monéták, hacsak nem görögök, nem szükségesek. Melyeket jelentvén, és egyszersmind a terminusnak finális hosszabbításáért esedezvén magamot tapasztalt szívességébe ajánlom, és Elek fiát és feleségét köszöntvén, maradok siető pennámmal az Úrnak Kazay Uramnak igaz szívű szolgája Sz.Fehérváron die 12a Novembris Ifj. Jankovich Miklós 795. • ; 436