AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: A Collectio Kazzaiana

3. Kazzay Sámuel levele gróf Balassa Ferenchez, a Commissio Studiorum elnökéhezi Fő Méltóságú Kegyelmes Gróf Uram, Consiliárius Uram és Fő Director Uram, énnékem érdemem felett való Kegyes, Jó és Nagy Patrónus Uram, Ajánlom igazi alázatos és köteles szolgálatomat Fő Méltóságú Kegyelmes Gróf Uram és Fő Director Uram, jelentvén Excellenciádnak ezen együgyű és alázatos levelemmel, nagy hálaadással és köszönettel, hogy Főtisztelendő Professor és Bibliothecarius Schönvisner Úr, irántom és bibliothecám dolgairúl a Felséges Királyi Locumtenentiálé Consiliumnak felküldött relátióját, kegyes atyai, és engem segítő szívire vette ugyan valójába, és azt tovább is úgy folytatni kívánja. Segítse is arra minden dicsőséggel Excellentiádat a Felséges Mindenható Szent Úristen, aki is Excellentiádat minden lelki és testi bő áldásaival áldja meg, mind én, mind az egész házom népe tiszta igaz szívünkből kívánjuk, és magunkat Excellentiádnak hathatós és erős oltalmába ajánljuk, mint minket szerető és rajtunk könyörgő édes jó Atyánknak, bízván mind a megígért, mind pedig már ediglen is tapasztalt és kimondhatatlan kegyelmeiben, amellyek által mind ekkoráig a Tekintetes Nemes Tanácstúl nem volt semmi megbántottságom és háborgattatásom. Es annyival is inkább megerősült az Excellentiád protectionális, kedves és drága levele, hogy a fent említett Főtisztelendő Professor és Bibliothecarius Úr, Főbíró Tekéntetes Domokos Lajos Uramnak is, aziránt hathatósképpen oda beszéllett. De bezzeg, Fő Méltóságú Kegyelmes Gróf Uram, Consiliárius Uram és Fő Director Uram, ugyan feltámadott ellenem a Reformátum Consistorium (az áll a tiszteletes professorokbúl és a tekéntetes református hat vagy hét tanácsbéli urakbúl, hozzá járulnak még egynehány communitasbéli nagytehetségű úri emberek) és immár kétszer tartottanak generális gyűlést irántom, hogy minden dolgomat mindenütt, azaz Budán, Posomban és Bécsben elrontsák; minden kigondolható és elkövethető módok és mesterségek által. Ennek végben vitelére rendeltetett a fent említett Domokos Lajos Uram, mint legalkalmatosabb ember, aki is ugyanazon Consistorium és Collegium dolgai végett meg fog fordulni az említett helyeken és az ágenseknek is által adja ezt a munkát. Bölcsen emlékezik Excellentiád, Fő Méltóságú Kegyelmes Gróf Uram, Consiliárius Uram és Fő Director Uram, énnekem érdemem felett való Kegyes, Jó és Nagy Patrónus Uram, hogy mind itten létében Excellentiádnak megmondottam, mind alázatos és siralmas, s panaszló levelimben megírtam, hogy a több adósságaim között a Nemes Collégiumnak én csak ezer rhénes forintjával tartozom, és íme, nem akarják várni Ófelségétűl, mind irgalmas Édes Atyámtúl, az én megvigasztaltatásomat. Hogy az úgy légyen, a fő curátoroknak, Tekéntetes Aulae Familiáris Pvhédey Úrnak is illendő böcsülettel és tisztelettel megírtam. Hanem ezért a kevesebb summáért rajtam körösztül akarnak menni, a fiscussukat is már instruálták. Semmit nem gondolván a mi Kegyelmes és Fölséges Királyunknak irántam lett parancsolatjával. Nem bánnak azokkal úgy, akik tíz, húsz, harmincz és több ezer forintokkal adóssak őkegyelmeknek, (Sőt olyanoknál is vagyon, amelly summa pénzt soha sem látnak.) hanem engem szegény fejemet üldöznek és hurcolnak, csak hogy az Bibliothócámban köthessenek, és azt elvehessek, tarkán persze, és sok hamis úton és módon. Ennek a gonosz szándéknak és feltételnek kigondolója és izgatója, minden praestáját megvetvén, hogy elveszessen, és azon nagy öröme lehessen, ama nagy hírű Doctor Hatvány István Uram. Le tudnám hitelesen, igazan és minden indulat nélkül Excellentiádnak festeni, mind magát, mind praxissát, amellyet él, az ő Fölsége kegyelmes királyi parancsolatjainak megcsúfolására, critizálására és repositiójára, a többekkel együtt, avégett, hogy soha se tudhassa meg ő Felsége a fundatiójuknak, pénzeiknek summáját, és a fent említett debit or jaiknak neveket. De én még mast csak hallgatok, noha Hatvány Uram sok jó voltom és szolgálatom után meg nem szűnik énellenem dühösködni, az alatt is, amint egy ugyanazon consistorium belső tagja (jól ösméri és szereti azt is Excellentiád, mert láttam a jelét, amidőn méltatlan személyemet is Úr, mégpediglén ugyan igaz és nagy úri ebédjére méltóztatott Excellentiád Fő Méltóságú Kegyelmes Uram) a lelki esmérettűl meggyőzettetvén, egy jó embere által megizente mindezeket, és tudtomra adta, és kéretett, hogy az 434