AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Somkuti Gabriella: A Teleki-téka pere (Egy kulturális esemény sajtóvisszhangja a múlt században)

mostanig való állását, fundusának t. i. mennyiségét, ennek esztendőrőlesztendőre való jövedelmét, költségét s a könyvek szaporodását voltaképpen tudni, és ha ezen állásnak voltaképen való megösmerésében a fidei conmissum curatora és conservatora által akadályoztatnék, ezen esetben ennek hivatalos vagy törvényes úton való eszközlésére is köteles".

24 Ennek értelmében a bizottságot újból utasították feladata teljesítésére. Erre a határozott hangra Ferenc gróf visszavonult. Késznek mutatkozott a vizsgálóbiztosok fogadására és ígérete szerint „valamint eddig, úgy ezután is, a mgs. főconsistoriumot, a bibliotheca administratiójára nézve mindig evidentiában tartani és mindenről megvilágosítani kész, — jóllehet magát e részben a mgs. főconsistorium számadó tisztjének és subalternusának soha is meg nem ismerheti".

25 A dolog lényegi megítélésének elvi különbsége tehát már ekkor nyilvánvaló: TELEKI Sámuel örökösei sem ekkor, sem később nem ismerték el a főconsistorium felügyeleti jogát és a számadási kötelezettséget jogaik megcsorbításának tekintették. A kiküldött bizottság jelentése azonban egyre késett, Ferenc gróf a neki küldött további levelekre csak kitérőleg válaszolt. A vizsgálóbizottság is egyre több sürgetést kapott a főconsistoriumtól. Végre 1833-ban elkészült a jelentés. A bizottság elnöke gr. BETHLEN Domokos volt, akinek TELEKI Ferenc sáromberki kastélyában betekintést engedett a bevételekről és kiadásokról vezetett jegyzékekbe, sőt néhány napra oda is kölcsönözte azokat. A jelentés szerint az elszámolások ,,elég tisztáknak találtattak". Az óvatos fogalmazás másra enged következtetni. Az ingatlanok ekkor évente mintegy 2566 forintot jövedelmeztek, a kiadások kb. 1930 forintot tettek ki. A katalógus bizonysága szerint a könyvtárat gyarapították, de Ferenc gróf arról panaszkodott, hogy erre igen kevés pénz marad. (Nem minden ingatlant sikerül haszonbérbe kiadni, vannak haszonbérleti hátralékok is stb.) A bizottság megvizsgálta a könyvtári rendet s a katalógus alapján a könyveket is. A valóságos helyzetről valamivel többet árulnak el a bizottság javaslatai. Mivel úgy találták, hogy ,,a könyvtár épületei, fundusai, a gondozás híján, kárt szenvedvén, a curator gróf kóressék föl egy a könyvtár vagyonát felügyelő számtartó fogadására, kinek számadásai aztán rendesen mutattassanak be a főconsistoriumnak. ... a jövőre nézve ne a könyvtár jövedelmeiből conserváltassék a théka épülete, mivel e terhet a végrendelet a fidei conmissariusra nehezíti".

26 E szavakban először — s tegyük hozzá: utoljára — szerepel írásos bizonyítékokra támaszkodó olyan megállapítás, hogy a könyvtár fejlesztésére szánt összeget más célra használták fel, nevezetesen a könyvtárépület fenntartási költségeire. (Ezt TELEKI Sámuel végrendelete világosan a curator magánvagyonának terhére rendelte el.) A század folyamán elhangzó számonkérések és vádak csak közvetett (telekkönyvi stb.) forrásokra támaszkodhattak, mert a TELEKi-téka pénzügyeivel kapcsolatos belső feljegyzésekbe kívülálló többé bele nem tekinthetett. A főconsistorium ezután, okulva az eddigi tapasztalatokon, kinevezett egy újabb bizottságot, melynek feladata lett volna egy tervezetet készíteni 24. Uo. 25. Uo. 26. Igazg. jel. 18. 1. 16* 243