AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Somkuti Gabriella: A Teleki-téka pere (Egy kulturális esemény sajtóvisszhangja a múlt században)

a könyvtár feletti felügyelet gyakorlásának helyes módjáról, figyelembe véve a végrendelet intézkedéseit. Ez a tervezet azonban soha nem készült el. 1840-ben a főconsistorium az évenkénti előírt nyári vizsgálatok végrehajtására (melyek, mint láttuk, korántsem voltak évenkéntiek) új vizsgálóbizottságot nevezett ki.

27 A bizottság jelentését 1843-ban nyújtotta be, de a vagyonkezelési adatokról nem szólt. Egy évvel később, 1844. július 1-én egy újabb jelentés erről számolt be, hogy a könyvtár gondozásában több hiányosságot fedeztek fel. TELEKI Ferencet a főconsistorium felkérte, hogy a hiányosságok megszüntetése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket. 1851-ben TÖRÖK János vizsgálóbiztos jelentésére hivatkozva ismételten arra kérték TELEKI Ferencet, hogy a könyvtárnak az új könyvtáros kezére való átadásakor kiderült több hiányát „elhárítani szíveskedjék".

28 Ezzel gyakorlatilag véget is ért a főconsistorium felügyeleti tevékenysége, mely érdemi és hathatós soha nem volt. TELEKI Ferenc a további levelekre már nem válaszolt s a kialakult helyzetbe a református egyház is belenyugodott. 1859-ben az új könyvtárosnak még két kollégiumi tanár jelenlétében adták át a könyvtárat — ez azonban már csak formális ténykedés volt. Az évtizedes kötélhúzásban egyelőre az erősebb fél győzött: az erdélyi református egyháznak sem eszközei, s úgy tűnik, igazi elszánása sem volt a végrendeletben előírt jogainak, ill. kötelezettségeinek érvényesítésére. Erre érdekei sem ösztönözték, sőt érdekei ellen szólt, hogy az egyház egyik nagybirtokos tagjával s rajta keresztül a kiterjedt és befolyásos TELEKi-családdal ujjat húzzon. SZÁVA FARKAS ELSŐ FELLÉPÉSE 185 7-BEN Amikor az egyház feladta a harcot, szerepét a sajtó vette át. Kezdetben ez a szerep csak egyetlen ember nyugtalan lelkiismeretére korlátozódott. Ez az ember SZÁVA Farkas volt, aki több mint két évtizeden át tanárként működött Marosvásárhelyen.

29 Jelentős hírlapírói és közéleti tevékenységet 27. Az előző bizottságból ANTAL János ekkor már négy éve erdélyi püspök, PETEBFI Károly pedig vidéken lelkész. Az új vizsgálóbiztosok egyike TÖRÖK János (1806 — 1854), a marosvásárhelyi ref. kollégium tanára, a függetlenségi harc vértanúja, akit az önkényuralom elleni összeesküvésben való részvételért Marosvásárhelyen kivégeztek. 28. Igazg. jel. 19. 1. 29. SZÁVA Farkas (1823—1892) Kolozsvárt és Marosvásárhelyen tanult, jogot végzett. A 40-es években Marosszék közigazgatásánál jegyző, majd szolgabíró. A szabadságharc után birtokán gazdálkodott és irodalmi működést folytatott. Később bekapcsolódott a nemzeti és társadalmi mozgalmakba, előbb gr. LÁZÁR Mór titkára, 1862-től a marosvásárhelyi katolikus gimnázium tanára. Itt — rövid gyulafehérvári megszakítással — 22 évig természetrajzot, földrajzot és irodalmat tanított. 1884-ben vonult nyugalomba. Számos hírlapban és folyóiratban jelentek meg írásai, a Székely Néplapnak. 1867-ben szerkesztője volt. Mint pomológus is nagy irodalmi munkásságot fejtett ki. Alapító tagja volt a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak, tagja az Erdélyi Múzeum Egyesületnek. Munkáinak tiszta jövedelmét jótékony célra hagyta. ,,A fölmerülő társadalmi kérdések fejtegetésénél tanúsított intellectuális tájékozottsága, meleg érdeklődése minden hazai és közérdekű ügy iránt nevét nagy körben ismertté és tiszteltté tette" — írták nekrológjában. (A marosvásárhelyi róm. kath. gymnasium értesítője az 1891 — 92-ik iskolai évről. Mvh. 1892. 10-12. 1.) 244