AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Zircz Péter: A magyar könyvtárpolitika alapjai

a) a szolgált társadalmi tevékenységhez, annak várható fejlődéséhez való igazodás (iskolai könyvtár esetében: a közoktatás), b) a könyvtárügy általános fejlődésén belül az adott könyvtártípus (az előbbi példát alapul véve: merre, hogyan kell fejlődniük az iskolai könyvtáraknak) vonatkozásában. A kétféle orientáció nyilvánvalóan szorosan összefügg, kölcsönhatásban van egymással, minthogy azonban a könyvtár nem öncélú intézmény, az első (vagyis a társadalmi tevékenységhez, annak változásaihoz való igazodás) a domináns, a könyvtár működésének tökéletesedése is csak ezt szolgálhatja. Politikamentes könyvtárpolitika? A polgári „könyvtárfilozófusok" gyakorta elhangzó tézise a könyvtárak, sőt általában a könyvtárügy egészének a politikamentességéről az előbb elmondottak tükrében elméletileg sem állja meg a helyét. Amit MCCOLVIN később, a harmincas években a public library funkciójával kapcsolatban megfogalmazott,

2 azt a magyar könyvtárügy hőskorában — a századforduló után — az első magyar könyvtárpolitikusok egyike, WLASSICS Gyula is hangoztatta,

3 azzal tetézve, hogy nála a politikamentesség nem csupán a baloldali, progresszív irodalom száműzését, hanem a jogos nemzetiségi kulturális igények merev tagadását is jelentette. („Én még e szót sem szeretem, hogy nemzetiségi politika. Én a magyar állam területén csak magyar állami és nemzeti politikát ismerek." = Az erdélyi magyarság és a nemzetiségi kérdés. WLASSICS Gyula beszéde Nagyenyeden, 1909-ben.) A legnyíltabban GYALUI Farkas fogalmazott, aki épp WLASSICS kultuszminisztersége alatt kezdhette meg könyvtártudományi előadásait a kolozsvári egyetemen: „Minden könyvtárt egy-egy várnak tekintek, a nemzeti művelődés védelmére és terjesztésére."

4 A kor egyik legképzettebb könyvtárosa, a PETŐFi-kutató FEKENCZI Zoltán, akinek könyvét

5 KŐHALMI Béla méltán tartotta kitűnőnek, azt írja, hogy az új könyvtár legyen olyan: „. . . mely hasonlít egy nyájas bolthoz vagy éppen kellemes kávéházhoz, amelyben a jelszó legyen az, ami Amerikában: szabad tanulhatás, szabad olvasás, ingyen s lehetőleg a nap minden, de legalább is minden szabad órájában, még pedig mindenkinek. Ez volna a népoktatás igazi folytatása, a nép valódi egyeteme, melynek czélja: az erkölcs és ismeret emelése a nemzet nagy tömegében s eszköze a nemes olvasmány, a tudás, mert a tudás más szóval vagyon, erő, szabadság. Ennek terjesztésében különös czélzatunk csak egy legyen, hogy a tudás és 2. „A mi feladatunk könyvet adni az olvasónak és nem ítélkezni az anyag fölött. A könyvtárnak ne legyen véleménye, ne legyenek szempontjai, se vallása, se politikája, se erkölcse." 3. ,,. . .nem vagyok híve a kultúrpolitika területén általában és így a környvtárpolitika terén sem olyan intézkedésnek, amely kisszerű rendszabályozásba vész el, mely nem a kultúra egyetemes céljait szolgálja, de sivár politikai irányzatok, akár radikális, akár a reakczionárius eszmeáramlatok mesterséges, sőt erőszakos terjesztésének szolgálatába szegődik". = Világnézetek harca és a jövő könyvtára a nemzetnevelésben. WLASSICS Gyula beszéde Nagyváradon, 1911-ben. 4. GYALUI Farkas: A könyvtártudományeok célja és feladatai Magyarországon. Kolozsvár, 1903. 25. 1. 5. FEEENCZI Zoltán: A könyvtárak mint a nemzeti művelődés eszközei. Bp. 1909. Stephaneum Nyomda R.T. 25. 1. 221