AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Trenk Frigyes 1790. évi politikai röpiratai

STROHMAYER rendŐrkémi minőségében juthatott a levélkivonathoz és két olyan passzusa miatt láthatta jónak megőrizni, amelyekkel bármikor zsarolhatta volna írójukat, ha az esetleg továbbra is pénzt követelt volna rajta. Az egyik az a részlet, amelyben TRENK arról ír, hogy Bécsből Berlinbe utazott, ahol a király kegyesen fogadta. TRENK átadta az uralkodónak fiatalabb fiát, akit az azonnal fel is vett a porosz huszárregimentbe. „Kívánom — írja —, hogy ő legyen az a férfi, aki egykor a tőlem Magyarországon elrabolt birtokokat fegyveres kézzel hódítja vissza."

83 A másik részlet, amiért STROHMAYER érdemesnek látta e feljegyzés megőrzését, a befejező mondat: „Indess bin ich gänzlich entschlossen, meine Tage in Frankreich zu schliessen" — „Elhatározott szándékom, hogy életem Franciaországban fejezzem be": profetikus mondás, s egyszersmind bizonyíték lehet TRENK jakobinus érzelmeire. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában ez a kópia az utolsó STROHMAYERhez intézett levél melléklete, dátuma 1792. január 30. És ez? el — jelképesen — az a kör is bezárul, amelyet a pesti rendőrkémek vontak a szerencsétlen kalandor köré. GABELHOFER kémjelentései között szerepel ugyanis egy ismeretlen pesti polgárhoz címzett azonos dátumú, s azonos szövegű levél.

84 Ezek szerint STROHMAYER átadhatta a neki címzett írást GABELHOFERnek — egyik rendőrkém a másiknak —, az meg talán éppen az ,,Auszug"-ot adta érte cserébe. így hát TRENK szempontjából van némi igazság itt leírt véleményében: „Csak azt sajnálom, hogy olyan sokat tettem egy hálátlan, aljas nemzetért, amely megérdemli, hogy a papok királyságában csússzon-másszon, s ahol a szív nemessége kihunyt"

85

. Mindent összegezve: TRENK magyarországi működése pozitívebb elbírálást érdemelne, mint amilyenben az utókor eddig részesítette. TRENK egyéniségét és írói munkásságát KAZINCZY jellemezte legtalálóbban, az ő véleményét fogadhatjuk el igaznak: „Egy festőnél töltvén időmet [Bécsben], egy szálas, piros stabalis tisztet láték belépni hozzánk, oly fehérre őszült hajjal mint kabátja. Az Trenck vala, kit Fridrich kínos fogságban tartott. Kérdé, ha olvastam-e tőle valamit, s kedve telve hallá, hogy Macedo bajnokját. Kapott volna tömjénemen, de én azt az ő firkálásának, annak a vadnak, nem gyújthattam, s minthogy magát festeté, fogsága történeteire vontam el poetai mázolásától. Engede kérésemnek, s hosszasan beszéle mit szenvede. Csaknem hihetlen dolgok; de hányszor nem esik önmagunkon vagy másokon szemeink előtt, a mit hinni nem mernénk, ha nem láttuk volna. Sok ízben ebédelek vele közasztaloknál, de szívem a feszes és ragyogni szerető ember felé soha nem tuda vonzódni. Kereste a veszedelmeket, míg a guillotin Parisban véget vete lovancoskodásainak."

86 83. Ich wünsche, dass aus ihm einst der Mann werden möchte, welcher meine in Ungarn entrissenen Güter mit gewaffneter Hand erobern solle

. . . 84. MJI 1. köt 514. 1. 85. Es thut mir nur Leid, dass ich soviel für eine undankbare, niederträchtige Nation that, die im priesterlichen Königreiche zu kriechen verdient, und bey denen der Adel des Herzens erloschen ist. . . 86. KAZINCZY Ferenc: Pályám emlékezete. Kiad. ABAFI Lajos. Bp. 1879. 85. 1. 162