AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Trenk Frigyes 1790. évi politikai röpiratai

révén importált könyvként való szerepeltetést, amely az akkori rendelkezések szerint — valójában II. JÓZSEF cenzúrarendelete értelmében — lehetővé tette, hogy terjesztését megtűrjék. Hogy még hihetőbb legyen a külföldön nyomatás története, TRENK az Ungarische Staats und Gelehrte Nachrichten 1791. évi január 21.-i számának mellékletében „Ankündigung"-ot közöl. Ennek értelmében decemberre ígérte volt (nem tudni, 1790 vagy 1791 decemberét gondolja) összes műveinek négy [!] új kötetét. A távoli Strassburgban való nyomatás, a cenzúra stb. nehézségei miatt terve elhúzódik. Ha elképzeléseinek keresztülvitele lehetetlenné válna, akkor — írja némi keserűséggel — kevéske magyarországi előfizetője, kiknek pénze a költségeknek még tizedrészét sem fedezi, nyugtája ellenében visszakapja befizetett dukátjait. Decemberig tehát vagy a könyveket vagy a pénzét mindenki megkapja „dieses verspricht öffentlich auf Ehrenwort Friedrich Freyherr von der Trenck". A nyomtatás nem húzódott el nagyon. A nyomdász, aki GABELHOFER Beiträge, Beleuchtungen... c. TRENK-ellenes írása szerint

79 a budai LANDERER Katalin volt, kémjelentései szerint azonban a pesti LANDERER Mihály, aki zugnyomdász hírében állt,

80 már 1791 nyarára kinyomtatta a két kötetet. GABELHOFER, aki TRENK második, 1791. júliusi pesti tartózkodása idején is szaglászott a gyanús lázító után, megkérdezte tőle, hogy ugyan nem Pesten nyomták-e a strassburgi köteteket. A gyanútlan TRENK erre, jót nevetve saját ügyességén, bevallotta, hogy valóban így játszotta ki a cenzúrát. A két ominózus tartalmú kötetet hamarosan elkobozták, noha GABELHOFER szerint 168 példányt TRENK már eladott vagy elajándékozott. TRENK a Magyar Jakobinusok Irataiban idézett 1791. október 22-i levelében

81 LACZKOVicsnál az iránt érdeklődik, megtalálták-e LANDERERnél két kötetének példányait. Ha sikerült volna jól elrejteni őket, írja, talán titokban, féláron lehetne eladni belőlük. GUGITZ-PORTHEIM bibliográfiája szerint a két betiltott kötet rendkívül ritka, s valóban az Országos Széchényi Könyvtár birtokában levőn kívül más példányról nincs tudomásunk. Ez a tény a teljes készlet lefoglalása mellett tanúskodik. Az elkobzási históriával zárul TRENK magyarországi írásainak története. Itteni tevékenységével kapcsolatban még egy adalékot azonban érdemes megemlíteni. Ez is a STROHMAYER-féle levelezés anyagában szerepel, címe Auszug eines Schreibens von dem berüchtigten Baron Trenck, s idegen kéz írása. Ebben a feljegyzésben — valójában szerencsétlenül, nyomorogva — TRENK egy ismeretlen pesti levelezőtársának azzal dicsekszik, hogy NAGY KATALIN cárnő őt kérte fel életrajzának megírására, s már ki is utalt számára 2000 rubel útiköltséget, hogy Szentpétervárra utazhassák. A franciák is felkínálták neki egy „anschauliche Armee" parancsnokságát, ezt egyelőre visszautasította. (Hasonló levelét már korábbról ismertük: 1791 novemberében írt ilyenfajta terveiről LACZKOVicsnak.

82

) 79. GABELHOFER, J.] Beiträge, Beleuchtungen... 58. 1. 80. ECKHARDT Sándor: A francia forradalom. .. 123 — 124. 1. és ugyanő: De Sicambria a Sans-Souci... Budapest—Paris 1943. 232-233. 1. 81. MJI 1. köt. 512. 1. 82. MJI. 1. köt. 514. 1. 11 OSZK Évkönyve 161