AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Trenk Frigyes 1790. évi politikai röpiratai

kőzik) engedélyeznek. S magát meg nem tagadva, néhány szót arról is ejt, hogy ő sose bújt a névtelenség mögé, hanem ,,emelt homlokkal" áll a harcmezőn, készen az igazságért küzdeni. Szeptember eleje és november közepe között több TnENK-féle írás nem látott napvilágot. Szeptember 13-án ugyanis II. LIPÓT „József egyik legfontosabb elvének érvényét szüntette meg azzal, hogy minden hatósági intézkedés bírálatát megtiltotta s a legnagyobb szigorúságot rendelte el minden olyan irat vagy kijelentés ellen, amely csökkenti a feltétlen engedelmességet, egyenetlenséget szít, tévelygést terjeszt vagy bármely szempontból veszélyezteti a köznyugalmat".

74 Ezzel a rendelettel, bár „a szervezet maradt olyannak, amilyennek azt II. József kiépítette, szelleme. . . megváltozott. . . ,cum in Republica suprema lex sit conservatio communis tranquillitatis'. . . "

75 A közösség nyugalmának megőrzése pedig nem tartozott TRENK írásainak célkitűzései közé. Erre már csupán egyetlen verse bizonyult alkalmasnak, az utolsó, amely 1790-ben Magyarországon megjelent: 17. Triumphlied und Gedanken am Namens und Krönungstage Leopold II

'. . .. TRENK ezt a koronázási ódát november 15-re datálta. LiPÓTnak kívánt vele nem csupán hódolni, hanem kegyeit is visszanyerni. Már jelmondata is erre utal: ,,Post nubila Phoebus." Önéletírása szerint

76 ekkor állt pályája csúcsán, „mit Ruhm und Ehre gekrönt", s november 17-én mindenki szeme láttára vonult az uralkodóhoz magánkihallgatásra, majd a prímás pozsonyi palotájában rendezett bálon — az uralkodó jelenlétében — kiosztott egy antiklerikális írást, amely papi átok formájában íródott, sőt még magának a prímásnak is adott belőle egy példányt. (Ez az írás lehetett a már leírt Gebet, de lehetett az összes műveiben megjelent Excommunication oder Anathema proiectiert gegen den Trenck, im Bischöflichen Koncilio in Pest c. is.) TRENK úgy tünteti fel emlékezéseiben pozsonyi tartózkodását, 1790. évi magyarországi szereplésének utolsó állomását, mint diadalának bizonyságát. Valójában azonban ez volt számára a vég kezdete, egy hoszszú élet szánalmas befejezésének első állomása, amelyet előbb az írásról való lemondást tartalmazó reverzális, a tiszti rangról való lemondatás, majd Ausztriából való dicstelen távozása követett. Ellenfele és legfőbb bírálója GABELHOFER, aki — feltehetően hivatalos megbízásból — minden lépését figyelemmel kísérte,

77 azt írja, hogy nem is járt ekkor Pozsonyban. Ami magát a verset illeti, amely GABELHOFER szerint egy falusi kántor írásainak színvonalán áll, igen mutatós kiállításban jelent meg. Pest und 74. WALDAPFEL J.: ötven év. . . 110. 1. 75. SASHEGYI Oszkár: Német felvilágosodás és magyar cenzúra 1800 — 1838. Bp. 1938. 10. 1. 76. Nachtrag. . . 174-175. 1. 77. [GABELHOFER, J.:] Beiträge, Beleuchtungen... 338. 1.: Ich war die ganze Zeit des Landtages in Pesth, ich hatte Gelegenheit alles zu sehen und zu hören, und besonders den Baron Trenck auf jeden Schritt zu beobachten

. .. 159