AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Trenk Frigyes 1790. évi politikai röpiratai

szedése — TRENK igen rosszul olvasható gót betűs kézírása alapján — feltétlenül a németben legalábbis gyakorlott szedőre utal. Annak ellenére, hogy WEINGAND első ízben augusztus 14-én tett közzé hirdetést, amelynek értelmében egy sor TRENK-féle röpirat, köztük a fent felsoroltak, kaphatók boltjában, mégsem szabad azt hinnünk, hogy ezek a nyomtatványok csak akkor lettek készek. Azok július elején (címlapjukon ,,Im Juli" és „Július havában" stb. szerepel) készen voltak, de mint KERESZTESI a már idézett passzusban írja, ,,a fels. Ltiale consiliumtól 50 rhf. megtiltatott, hogy a bibliopolák ne árulják". Ekkor történhetett, hogy TRENK Bécsbe utazott s az uralkodótól kihallgatást kért,

66 amelyen szerinte LIPÓT így nyilatkozott: „Trenk! Magát már bepanaszolták nálam, de én nem haragszom magára. Maga túlságosan durva és ágyúval lő verebekre... én nem tudom magát a nyilvánosság előtt védelmembe venni. Ön csak tudja, milyen a papok bosszúja." Erre TRENK: „Felséged elégedetlen magyar írásaimmal és viselkedésemmel?" Mire a válasz: „Nem, ellenkezőleg, én önnek le vagyok kötelezve, de megvédeni nem tudom..." Ha hihetünk valamennyire TRENKnek, akkor feltételezhetjük, hogy az uralkodó a kulisszák mögött mégis közbelépett és a helytartótanácsnál elérte, hogy TRENK írásait szabad legyen terjeszteni. így történt ez HOFFMANN már említett Babel-jével, amelynek elkobzott kiadását az uralkodó Fiúméból jövő egyenes intézkedésére volt szabad forgalomba hozni. S mi mással volna magyarázható, hogy július végétől egycsapásra mind LINDAUER, mind WEINGAND elkezdik hirdetni TRENK röpiratait? A Mérő-serpenyő-nek egyébként — amely magyarul volt olvasható, így legkelendőbb lehetett — két variánsa is van; lehet, hogy egyik mögött LINDAUER, másik mögött WEINGAND állott kiadóként ? Az egyik a Bilanz-csd egyidőben, s azonos nyomdában készült, a másik ezzel szemben, az 52 lapos, kétségkívül LANDERER Mihály nyomása. Ide LACZKOVICS ajánlhatta, akinek A keresztény vallásban magát oktattatni vágyódó utazó ember c. írását ugyancsak LANDERER nyomta, azonos formában.

67 9. Der entlarvte Priester. . . Ez az élesen antiklerikális, s ugyanakkor királypárti írás közvetlenül követte a Bilanz-ot. A német röpiratnak két kiadásváltozata is volt, azonos nyomdából. Két kiadó is hirdette, LINDAUER és WEINGAND. Magyar fordítása, Az állortzából kibújtatott pap, és a Bilanx-ba, beépült latin fordítása, a Sacerdos delarvatus egyidejűleg jelenhettek meg. A merész LINDAUER már július 28-án nyíltan is árulta ezt a röpiratot, de TRENK szerint csak a Bilanz után készült, noha az uralkodó ezt is olvasta és jóváhagyta, s így ezt is még Bécsben fogalmazhatta. „Die Pfaffen spien Gift und Galle", 66. Nachtrag. . . 181. (171.) 1. „Trenck! Sie sind schon bey mir angeklagt, aber ich bin nicht böse auf sie. Sie machen es zu grob und werfen mit Prügel unter die Sperlinge. . . ich kann sie öffentlich nicht schützen. . . Sie kennen Pfaffenrache." Ich frug: . . . Sind Ihre Majestät unzufrieden mit meinen ungarischen Schriften und Betragen ? . . . Nein, gegentheils war die Antwort

: Ich bin ihnen Verbindlichkeit schuldig, aber schützen kann ich Sie nicht

. . . 67. MJI 1. köt. 110-111. 1. 155