AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Trenk Frigyes 1790. évi politikai röpiratai

állításai, hirdetésekből dolgoztak, s bizományos nyilván éppen úgy akadt a hirdetők között, mint kiadó. HOCHMEISTER lehetett tehát csupán erdélyi bizományos, de kiadó és nyomdász is. HOCHMEISTER fennmaradt könyvjegyzékei ezeket a TRENK-írásokat nem tartalmazzák. Minthogy azonban csupa nem inkriminált TRENK-írást közölt jegyzékeiben, könnyen lehet, hogy raktáron ugyan volt ezekből a röpiratokból is nála, de ezt nyilvánosan nem hirdethette. Annyi bizonyos, hogy a Bilanz, a Bilanx és a Mérő-serpenyő 72 lapos változata egy és ugyanazon nyomda terméke. De hogy melyik az a nyomda, azt már igen nehéz meghatározni. Kétségkívül HOCHMEISTER is lehetett, hiszen egy időben ő volt TRENK bizományosa, mint ez a STROHMAYER— TRENK-féle levelezésből is kitűnik. így hát elképzelhető volna, hogy hősünk, a számára kedvező országgyűlési konjunktúra által sürgettetve, első gondjában ismét megkereste. Erdélyből esetleg olyasféle cenzúramegkerülési manipulációt is lebonyolíthatott volna, mint amilyenről STROHMAYERnek két kényesebb kéziratával, a nyakláncesetről és a párizsi forradalmi tapasztalatairól írottakkal kapcsolatban írt. Ezekkel ugyanis az volt a terve, hogy Pesten kinyomatja, cenzúra nélkül természetesen, majd onnan (,,laut meiner Vorschrift") kicsempésznék Németországba, esetleg Lengyelországba, míg végül TRENK Passauból visszajuttatná Pestre egy idegen címre. E hosszú machináció végén mint külföldi nyomtatványok az akkori cenzúraelőírások szerint megkapnák a forgalomba hozatalra jogosító „Toleratur"engedélyt. Ennek előfeltétele, a külföldi helynév azonban nem szerepel ezeknek a nyomtatványoknak impresszumában, meg aztán ez igazán időigényes eljárás lett volna, TRENK pedig bizonyára nem akart időt vesztegetni. A Bilanz júliusban kézről kézre járt már, tehát nehezen képzelhető el, hogy kézirata előbb Pestről Erdélybe utazott, a terjedelmes írásokat kinyomtatták, majd ismét visszajuttatták oly sebesen, hogy KERESZTESI naplójába már július 15-én bejegyezhesse

65 ,,Ez nap beszéltem legelőször ama híres báró Trenckkel. . . A diéta alatt a papok ellen »Bilanx« nevű könyvét kiadván, sokféle írásokra és civakodásokra szolgáltatott okot." Ráadásul a Bilanx valamivel később kerülhetett ki sajtó alól, mint német eredetije, mert már a Der entlarvte Priester latin fordítását is tartalmazta. A vitairatok gyors megjelenéséhez és elterjedéséhez pesti nyomda vagy budai kellhetett tehát, s ez vagy a pesti vagy a budai LANDERER nyomda volt, amelyek a legtöbb merész TRENK-írás gyanítható előállítói. PestBudára utal a Nota der hiesigen löblichen Statthalterey bevezetése is, amely szerint a Der entlarvte Priester-t és a Bilanz-ot „hier, mit Censur des Comitats", helyi cenzúrával nyomatta ki TRENK. Alföldi nyomda (Vác, Ambró?) mellett szól viszont, nem pedig a LANDERERek nagy és jól felszerelt nyomdáira utal, az a tény, hogy a Bilanzot nem gót betűkkel szedték. Ez a 18. század végén, II. JÓZSEF németesítő törekvései után, szinte egyedülálló, mert olyan nyomdára vall, melynek nem lett volna fraktúr betűkészlete. Olyan fokon nem, hogy még az ún. scharfes S-t is ss-nek kellett szednie. Végső fokon azonban ez is lehetett valamiféle fedőakció, annál is inkább, mert a szöveg szinte hibátlan 65. KERESZTESI J.: Krónika. .. 293. 1. 154