AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Trenk Frigyes 1790. évi politikai röpiratai

került ki (feltehetőleg TRATTNER nyomdájából), de szövegük nem azonos. Az egyik a cenzúrázatlan változat, a másik az, amelyet a bécsi cenzúra hagyott jóvá. Legalábbis erre következtethetünk, ha a két szöveget figyelmesen olvassuk. TRENK azt írja a cenzúrázott változatról (március 2. levél): „Itt azon csodálkoznak, hogy megkaptam a cenzúra engedélyét. Az nem járult hozzá, s így az államtanácshoz küldtem kéziratomat. Ott megkaptam az »Imprimatur«-t, némi változtatással ahhoz képest, amelyet Önnek küldtem."

47 S mint tudjuk, el is küldte Pestre a cenzúrázott változatot is. A két szöveg között a különbség valóban csekély, szinte alig észrevehető, mégis megváltoztatja a mondanivalót. Csak egy példa erre, mindjárt a szöveg elejéről, ahol TRENK arról ír, hogy rendkívül nehéz ez a téma, ha a dicsőítő szónoklatot várják: „Schwerer Gegenstand, da, wo man den Lobredner erwartet! der weder schmeicheln will, noch tadeln darf..." (eredeti szöveg), illetve ,,. . . der weder schmeicheln, noch tadeln will. .." (cenzúrázott változat). Csak egy szó maradt ki, mégis micsoda különbség! Hiszen nem mindegy, hogy valaki ,,nem akar hízelegni, de bírálnia nem szabad" vagy ,,sem hízelkedni, sem gyalázni nem akar" (mint GYÖRGYFALVI CSÉPÁN István fordításában olvashatjuk). Még a megszelídített gyászbeszéd hangja is kritikus maradt. „Valami Trink nevű (bizonyosan álnév) osztrák író szemére veti Trenknek, hogy kétes dicséretivel a valóban nagy József császár emlékét meggyalázza. Megbotránkozását fejezi ki a felett, hogy Trenk azt írja, hogy József szándékai talán jók voltak; továbbá, hogy József megérdemli a részvétet — tehát csak részvétet, s nem egyszersmind elismerést és bámulatot érdemel alattvalói részéről. . ." írja BALLAGI.

48 Magyarországon ezzel szemben ez a kritikus hangvétel csak kevesek fülét sérthette, s így nem meglepő, hogy két vállalkozó is akadt, akik magyarul tolmácsolták TRENK mondandóját: CSÉPÁN István a Szomorú beszéd. . .-ben és egy ismeretlen fordító a Halotti beszéd és haza-fiúi gondolatok-b&n. Ez utóbbit feltehetőleg STROHMAYER adta ki, mert ő hirdeti már március 20-án, tehát 10 nappal később, mint a németet. Azonos nyomdában is készült a két nyomtatvány. A CSÉPÁN István fordításának sem kiadóját, sem nyomdáját nem ismerjük, bár lehetséges,^ hogy a budai LANDERER műhelyt dicséri a csinos kis füzet. Érdekes, hogy ez az egyetlen STROHMAYER által forgalomba hozott TRENK-röpirat, amelyre nem került kiadói impresszum. Nem tudni azért-e, mert STROHMAYER félt a cenzúrától, s a cenzúrázatlan változatot hozta forgalomba, vagy egyszerűen azért, mert így bécsi nyomtatványnak állíthatta, ha miatta felelősségre vonják. A II. JÓZSEF feletti gyászbeszéd egyébként még egyszer megjelent, ez alkalommal Trauerrede bei dem Grabe Joseph des Zweyten címmel. Ennek ismerjük egy bécsi kiadását HUMMEL impresszumával, egyet bécsi és prágai közös impresszummal, végül egyet bécsi helymegjelöléssel, kiadó nélkül. Szövegük nagyjából azonos, de a Trauerrede bei dem Grabe. . . kezdetű 47. Man erstaunt hier, dass ich die Censur erhalten habe. Diese bewilligte nicht. Schickte mein Manuskript zum Staatsrathe. Dort erhielt ich das Imprimatur mit wenig Abänderung vom ersten Manuskript das ich Ihnen schickte. 48. BALLAGI G.: Politikai irodalom.. . 489. 1. 146