AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Havasi Zoltán: A nemzeti könyvtár hazánk tudományosságában és közművelődésében

Másik figyelemre méltó gondolata az volt, hogy vétek lenne ugyan a múzeumot és a könyvtárt nemzeti jellegétől megfosztani, ám nem tartja elegendőnek a magyarok Magyarországról írt műveinek gyűjtését. „Apáink munkái, akik minden nagyobb irodalmi segédeszköz híjával dolgoztak, csupán töredékei a nemzeti törekvéseknek és csak a legritkábban szolgálnak forrásokul." Szilárdabb alapokra épüljön a hazai irodalom, a hazai kultúra bemutatása. ,,Az ehhez szükséges anyagot, kivált a régebbi századokra vonatkozólag, számtalan külföldi munkából kell összegyűjtenünk, a melyekhez íróink csak a legritkábban tudnak hozzáférni." Ezek a gondolatok példázzák: az első országos közgyűjteményünk alapítása idején már és az alapítást követő első évtizedekben szinte valamennyi olyan feladatkört felöleltek elődeink, amelyeknek érvénye máig él, olyan célokat tűztek ki, amelyeknek megvalósítása újra és újra programba kerülhet. Csak a legutóbbi években is, a legközelebbi múltban kezdtük el egy olyan feladatterv kidolgozását, amelynek a keretében kell majd megvalósítani a még külföldön lappangó nemzeti értékek felkutatását és nemrégiben alakult meg a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, amelynek az a célja, hogy számontartsa a magyar nyelvészettel, irodalomtörténettel és etnográfiával kapcsolatos kutatásokat végző szakemberek tevékenységét s annak eredményeit széles körben ismertesse és népszerűsítse. Ennek a törekvésnek megvannak a nyilvánvaló könyvtári kihatásai, illetve feltételei. 7. Tudományosan vizsgálandó még a jövőben az az alapítói szándék, amely az eredetileg nemzeti könyvtárnak létesített intézményt országos könyvtárnak nevezte el. BERLÁSZ Jenő mutatott rá erre a fontos formai mozzanatra. „Az a tény, hogy a kezdődő magyar nyelvmozgalomnak ezekben az éveiben — amikor már a tudományok megmagyarosításának programja is hangot kapott —, az Országos Könyvtár katalógus-sorozatát Széchényi Ferenc latin nyelven jelentette meg, bizonyára nem volt véletlen. Okát nyilván nem abban kell keresni, mintha Széchényi a magyar nyelvet valami intellektuális gőggel lenézte volna, vagy éppen elvi ellenzője lett volna Bessenyeiék programjának, hiszen ő arisztokráciánknak ama kévései közé tartozott, akik a magyart anyanyelvként sajátították el, és gyermekkorukban hazai falusi környezetben gyakorolták. A latinitás itt minden bizonynyal más célra irányult: valószínűleg arra, hogy kifejezésre juttassa azt az alapítói szándékot, mely szerint az Országos Könyvtár mint kultúrkincs és kultúreszköz nemcsak született magyaroknak van szánva, hanem a magyar korona minden népének. Erre látszik vallani különben az új könyvtárnak Bibliotheca Regnicolaris elnevezése is, amely a Bibliotheca Nationalis ellenében rövid időn belül általános érvényre jutott."

7 7. BERLÁSZ Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? — Az Országos Széchényi Könyvtár Evkönyve 1968 — 1969. 58. 1. 104