AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Havasi Zoltán: A nemzeti könyvtár hazánk tudományosságában és közművelődésében

A katalógusok latin nyelve magyarázható egyszerűen azzal, hogy azok külföldi terjesztésére is eleve gondoltak. A könyvtár nevének megváltoztatása mögött azonban valóban lehetséges olyan gondolatot feltételezni, hogy ha a régi Magyarország több nép történelmének és kultúrájának színtere volt és a különböző nemzetiségek szoros társadalmi, kulturális kapcsolatban éltek egymás mellett, akkor a nemzeti kiemelése helyett az országos elnevezés a megfelelőbb. Érdemes a kérdést tovább vizsgálni, mert jelenünkben ugyan az Országos Széchényi Könyvtár vitathatatlanul ma nemzeti könyvtárunk, ám mi annak a nemzeti kultúrának fejlesztésére vagyunk hivatottak, amelyben ugyan kifejeződik a más nemzetektől megkülönböztető, mégis ugyanakkor azokkal összekapcsoló, kapcsolatot teremtő jelleg. Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményének 175 éves gyarapodása jól, megbízhatóan, meggyőzően tükrözi, hogy történelmünk és kultúránk számos megnyilvánulása egyszerre több nép öröksége. Ezek ismeretében is, de jelen felfogásunk, világnézetünk szerint is a történelmi tradíciókat akkor értelmezzük helyesen, ha nem a más nemzetektől távolító, befelé forduló, hanem a más nemzetekhez közelítő vonásokat hangsúlyozzuk. 8. Az Országos Széchényi Könyvtár történetének eddig eltelt 175 éve alatt röviden nem vázolható, igen nagy változások történtek a világban, hazánkban, az intézmény életében is. Ha a jubileum alkalmából felidéztünk az alapítás körülményeiből és a könyvtár kezdeti korszakából néhány jelenséget és mozzanatot, nem azért tettük, mert úgy véljük: minden mai feladatunk visszavezethető a 19. század eleji törekvésekhez. A mégis fellelhető konkrét szakmai tanulságok felmutatásán túl azt is érzékeltetni kívánjuk, hogy a nemzeti hagyomány a szocialista hazafiság eleven tényezője, szerves része, hogy a társadalom politikai, gazdasági, ideológiai-kulturális történelme egyben a szocialista jelen előtörténete is. Talán arra is vetődött kevés fény, hogy a történelmi örökség egymás ellen ható, de ugyanakkor egymást feltételező folyamatok összessége, hogy a haladó hagyományokat és a negatív tapasztalatok tanulságait együttesen kell számon tartanunk. A könyvtári munka fejlődésének perspektíváját tekintve pedig érdemes ügyelnünk: ne akarjunk történelmietlenül mindent magunk felfedezni, de ne ragaszkodjunk görcsösen a már túlhaladotthoz se. Intézményünk alapítóinak, a művet folytatóknak a példáiból az alkotni vágyást emeljük ki, a korunk és belátható jövőnk igényei szerinti folytatást vállaljuk. Láttuk, hogy a könyvtár alapfeladatainak sok lényeges kérdése már a kezdeteknél együttállt, látnivaló lenne, hogy végig az intézmény egész történelmi fejlődése során újra és újra felvetődnek még az alapkérdések is. A mi mai társadalmi viszonyaink és életviszonyaink is felteszik újra a kérdéseket, amelyekre nekünk kell választ adni a cselekvő szocialista hazafiság és — az ettől elválaszthatatlan — a jelent, valamint a távlatokat feltáró nemzetköziség jegyében, a felvilágosultság mai igényei szerint. 105