AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Havasi Zoltán: A nemzeti könyvtár hazánk tudományosságában és közművelődésében

azoknak a használatában. „A mi a használatot illeti, eddig is az volt az eljárás, hogy ismeretlen egyének csak kívülről tekinthették meg a kéziratokat, bővebb betekintés céljából pedig csakis olyanok kapták meg, a kiket hivatalos eskü fűzött az uralkodóházhoz, vagy pedig oly tudósok, akiknek jelleme, gondolkodása felől elegendő biztosítékot nyújtott irodalmi munkásságuk. Az ő tudomásával nem is adtak ki lemásolás czéljából olyan iratokat, a melyekről feltételezhető volt, hogy közzétételükből az országra valami kár háramlanék. Igaz, hogy nemrég megjelent nyomtatásban Berzeviczy Gergely értekezése a parasztság állapotáról, ámde ebben a könyvtárnak mi része sem volt. Ide ugyanis nem egy oly kézirat is bejutott, a melyet már előzőleg több példányban lemásoltak. Legutóbb maga az alapító is több országgyűlési iratot vett ki térítvény ellenében, de róla bizonyára nem lehet feltételezni, hogy ezekkel vissza fog élni."

6 Azért idéztük hosszabban KOLLÁNYI könyvéből e sorokat, mert meggyőzően példázza az alapító szándékai és a közhasználat gyakorlata közötti ellentmondást, továbbá az alapító által kijelölt első őr nádortól való függőségét, már-már az alapító törekvéseitől történő elszakadását. 6. SZÉCHÉNYI, akinek „mindenkor az volt leghőbb kívánsága, hogy a Széchényi-országos-könyvtárnál mindig valóban irodalmi múlttal bíró egyének alkalmaztassanak", még életében tapasztalhatta, hogy vannak és lesznek művének folytatói és továbbfejlesztői a könyvtárosok körében. Ilyennek tarthatta HORVÁT Istvánt, akinek döntő szerepe volt az úgynevezett második könyvtáralapítványra vonatkozó elhatározás kialakulásában. SZÉCHÉNYI soproni palotájában keletkezett könyvgyűjteményről van szó, amely a cenki gyűjteménnyel szemben külföldi munkákból álló bibliotéka volt. Jelen tanulmányunkban két olyan szempontra hívjuk fel a figyelmet, amelyet HORVÁT István képviselt, amelyek jelenünk számára is okulásul szolgálhatnak. HORVÁT a külföldi művekből álló gyűjteményt az országos könyvtár segédkönyvtára számára kívánta megnyerni. Amikor azt vallotta, hogy az összes tudományok legszorosabb kapcsolatban vannak egymással, a mi fogalmaink szerinti interdiszciplinaritásra gondolt, ő maga nagyon kívánatosnak tartotta ,,a hazai dolgok búvárlatát" a nemzeti könyvtár hazai anyagára támaszkodva, de nem kevésbé óhajtotta, hogy végre olyan magyar ember is legyen, aki az összes tudományokban kitűnik munkáival. Lehet, időszerűtlen igény volt tőle a magyar polihisztorokra várni, de abban igaza volt, hogy a magyar tudományosságnak sokoldalúbban képzett, az európai szinthez közelítő tudományművelőkre volt szüksége. Meggyőződése szerint: ,,a magyarok tudományos előrehaladását, a Széchényi-országos-könyvtár létrejötte előtt sem az erre való tehetségnek, mint inkább a nélkülözhetetlen segédeszközöknek hiánya gátolta". 6. KOLLÁNYI i. m. 151. 1. 103