AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Havasi Zoltán: A nemzeti könyvtár hazánk tudományosságában és közművelődésében

európai országok némelyikében történt —, sajnos a 16. század közepén (1526 után) néhány évtized alatt — a Magyarországot pusztító török hadjáratok és az ezekkel járó állapotok következtében — szétfoszlott, elenyészett. A másfél évszázadig tartó török uralom és a Habsburgok önkénye hosszú időre visszavetette a magyar gyűjtemények fejlődését. Ezekben az évszázadokban a hazai kultúra fenntartása és továbbfejlesztése az államhatalom helyett a társadalomra hárult. Ez az alulról történő kultúraépítés egészséges, ám mégis csak lassú folyamatnak tekintendő. Három évszázadnak kellett eltelnie, amíg a reformáció és elLnreformáció, majd a felvilágosodás társadalmi-szellemi mozgalmaiban állandó, máig élő egyetemünk — az 1635-ös alapítású — és középfokú iskolarendszerünk úgy kialakulhatott, hogy ennek a művelődéstörténeti fejlődésnek a következtében a társadalom középső rétegei is a műveltség birtokába juthattak. Ennek a fejlődésnek a végbemenetele után, a 18. század végén érkezett el az az idő, hogy az ország kulturális termésének összegyűjtését és megőrzését, amely feladatot évszázadokon át a királyi könyvtárnak kellett volna elvégeznie, visszamenőlegesen is a társadalom teljesítse. A felvilágosodás eszméi elérték a magyar társadalmat, s az arisztokrácia, valamint a jobb módú nemesség bizonyos körein túl főként az új világi értelmiségben találtak visszhangra. A többségükben paraszti, polgári vagy kisbirtokos nemesi származású papok, tanárok, orvosok, mérnökök, ügyvédek, gazdatisztek, megyei és állami hivatalnokok fáradoztak a magyar tudomány fejlesztésén. Egyre erősödött azonban a felismerés, hogy a rendszeres tudományos tevékenység kibontakoztatásának akadálya a hazai tudományos irodalom, illetve a kutatáshoz szükséges forrásanyag közös gyűjtőhelyének hiánya. SZÉCHÉNYI Ferenc érdeme az, hogy — a magyarországi felvilágosodás és a közelgő reformkor törekvéseinek szellemében, továbbá személyes külföldi tapasztalatai birtokában — a régi nemzeti kulturális értékeket, a magyar múlt írott és nyomtatott emlékeit országszerte felkutatta, anyagi áldozatvállalással és személyes szellemi irányító munkával szerves gyűjteménnyé egyesítette és közhasználatra bocsátotta. 4. A közhasználatra bocsátás módja figyelemre méltó. Tudományos alapvetésre vall. A gyűjtemény, a források tudományos feltárásának módszere máig hasznosítható példa. A tudományt és közművelődést együttesen szolgáló törekvésünk számára ma is eligazító gondolatokat adhat. SZÉCHÉNYI Ferenc nem az egyetlen a főurak között, aki magánkönyvtárat hoz létre. Az EszTERHÁZYak például ritka értékes könyvtárat teremtenek, azt a nyilvánosság előtt is megnyitják, amelyben azonban magyar könyv nem található. RÁDAY Gedeon viszont hungarikákban gazdag gyűjteménye a tudósok munkáját közvetlenül támogatta. Ismeretes, hogy SZÉCHÉNYI könyveinek használatával is számos magyar kutató ért el eredményt. A könyvtáralapítók közül többen gondoltak arra, hogy gyűjteményük megvetheti egy tudós társaság létrehozásának alapját. Ez a törekvés vezette BATTHYÁNY Ignác erdélyi püspököt, aki 1789-ben Gyulafehérvárott 100