AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A millenáris Magyarország az angol sajtóban

Ez a meg nem érdemelt bók és 1897. decemberi dátuma jelenti a századvégi Magyarország brit megítélésében a csúcspontot, s egyben lezárja e megítélés 1867 óta nagyjából felhőtlennek nevezhető korszakát. A Nineteenth Century még elfogadta REICH Emil újabb bizonygatását: Magyarország „a magyarok megnyerő politikai személyisége következtében ... némi engedménnyel egy teljesen egységes nemzeti államnak nevezhető" az etnikailag és történetileg egyaránt összetákolt képet mutató Ciszlajtániával szemben. Ha Ausztria 1898. május l-ig nem ratifikálja az új kiegyezést, Magyarország önállóan dönthet gazdasági kapcsolatairól, így helyzete tovább erősödik. Azt azonban cáfolja REICH, hogy bármelyik fél vagy nép a különválást akarná, ez ellentétes lenne érdekeikkel. Szociáldarwinista ízű konklúziója meglehetősen egyedül áll az angol nézetek között: a mostani feszültségek, viták csak a Monarchia életképességének a jelei, mert „a történelem tanulsága világos: a béke stagnációt jelent, az élet és az erő csak kemény küzdelemmel érhető el."

60 A brit liberalizmus klasszikus folyóirata, az Edinburgh Review ugyan a magyar múltat nem teljesen megalapozott kritikával illette, de a jelent illetőleg sok tekintetben LAViNohoz hasonló következtetésekre jutott.

61 A Monarchia belső válságának történelmi előzményeit vizsgálva megállapítja, hogy 1848 liberális és nemzeti mozgalmaival szemben csak MIKLÓS cár mentette meg a Habsburg-birodalmat, de a lap szerint Világos után még megvolt a lehetőség egységes birodalmat teremteni, hiszen ,,a magyarok lázadása saját mérsékelt és konzervatív pártjaik kívánsága ellenére zajlott le, míg a Szent István koronájának területén élő többi nemzetiség részéről a legvadabb ellenkezést váltotta ki." Eme elterjedt beállításhoz a cikk hozzáteszi saját elméleti liberalizmusából fakadó sajnálkozását, hogy a levert magyaroknak nem tettek józan engedményeket, ehelyett reakciós rendszert vezettek be, így azután a megváltozott viszonyok a magyarok fölülkerekedését és a nemzetiségektől ellenzett kiegyezést eredményezték. A 67-es berendezkedést ismertetve a közös ügyekben Magyarország fölényét állapítja meg (az általa is jelentéktelen szerepűnek tekintett delegációk összetételére hivatkozva). A nemzetiségi kérdésben elismeri a horvátoknak tett jelentős engedményeket, de rámutat, hogy ,,a magyarok agresszív és lelkiismeretlen energiával próbálják saját nemzeti életüket Magyarország többi népére ráerőszakolni, ami erős ellenkezést vált ki", noha az ellenállás gyöngülni látszik. Mindezek után némileg meglepő az a megjegyzés, hogy rokonszenvezni nemcsak a szabadságért küzdőkkel lehet, hanem „a 60. Emil REICH: Austria—Hungary and the Ausgleich. = The Nineteenth Century. 1898. márc. 466 — 80. 1. 61. The internal crisis in Austria —Hungary. = The Edinburgh Review. 188. évf. 385. sz. 1898. júl. 1 — 36. 1. — A folyóirat — konzervatív társához, a Quarterly Review-hoz hasonlóan — csak anonym cikkeket közölt, egy-egy aktuális kérdést a tárgykörben újabban megjelent irodalom alapján vizsgálva. A jelen tanulmány az amerikai L. LOWELL politikai kézikönyve (Governments and parties in Continental Europe) mellett két magyar szemszögű munkát (ANDRASSY Gy.: Ungarn''s Ausgleich mit Österreich és RADÓ — ROTHFELD: Die ungarische Verfassung), az osztrák kvóta-bizottság 1896-ban kiadott jelentését, valamint a Monarchia nemzetiségi mozgalmai francia támogatójának könyvét (B. AUERBACH: Les Races et les Nationalités en Autriche—Hongrie) vette alapul. Ezeket az egymásnak sok tekintetben ellentmondó forrásokat a cikk kritikai elemzés helyett jórészt csak egymás mellé helyezte. A cikk szerzője a később többszörös konzervatív párti miniszter, L. S. AMERY volt. AMERY: My political life. Vol. 1. London, 1952. 84. 1. 522