AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A millenáris Magyarország az angol sajtóban

Az ausztriai nemzetiségi konfliktusok kiéleződése, BADENI miniszterelnök nyelvrendelete és az ezt követő teljes parlamenti anarchia hatására megsokszorozódtak külföldön a Monarchia jövőjét pesszimisztikusan megítélő hangok. A Times egyik vezércikke szerint is a külső jelek alapján ítélve valóságos csoda, hogy nem hullik darabokra. A skót egyház szimbólumát lehetne rá alkalmazni: az égő csipkebokor a mottóval nee tarnen consumebatur. A magyarázatot részben az uralkodó nagy tekintélyében, részben az osztrák parlamentarizmus abszolutista maradványaiban (az indulatok lecsillapodását lehetővé tevő 14. paragrafusban), főként azonban a Monarchia népeinek legbelső meggyőződésében látja, hogy különválva sorsuk csak rosszabb lehetne.

56 Az osztrák belpolitika látványos csődje még hangsúlyozottabbá tette a külföld előtt a szilárd és alkotmányos Magyarország fontosságát. Ennek egyik elismerése volt II. VILMOS császár 1897 szeptemberi budapesti látogatása, és a magyar kormány és sajtó gondoskodott is róla, hogy az elismerés látványos legyen. A Times vezércikke is így látta az első hivatalos látogatást, amit egy nagyhatalom szuverénje Magyarországon tett. A lap úgy vélte, hogy a lajtántúli viszonyok következtében a Monarchia politikai súlypontja áthelyeződőben van Budapestre, Magyarország a jelentős számú nem-magyar nemzetiség ellenére homogén politikai egység, és e nagy tradíciókkal rendelkező királyságban gyakorlatilag vitathatatlan a bámulatos alkotmányos érzékkel rendelkező magyarok vezető szerepe.

57 Az 1897-ben lejáró gazdasági kiegyezés megújításánál mindkét fél a korábbinál kedvezőbb feltételek elérésére törekedett, saját ellenzékének erősödő nacionalizmusától is sarkallva, s nyelvrendeletével éppen az új kiegyezéshez keresett BADENI támogatást a cseh pártoknál. Próbálkozása azonban a német pártok obstrukciója következtében az osztrák parlament működésképtelenségéhez veztett, s ezt a helyzetet próbálta a magyar ellenzék kihasználni a gazdasági különállás kimondatására, az önálló vámterület kivívására. Ezt azonban mind a magyar nagybirtok, mind a nagytőke többsége előnytelennek, de legalábbis korainak tekintette, így a parlament három ízben is ideiglenesen meghosszabbította a régi megállapodás érvényét, ezáltal mindig kiváltva a Times elismerését: „ismét bebizonyították politikai ösztönüket", megmutatkozott, hogy „Magyarország lett a Monarchia fő támasza", „a magyarok ismét bebizonyították, hogy az államvezetés terén magasan ausztriai szomszédaik fölött állnak."

58 Lényegében véve a pillanatnyi helyzet diktálta LAViNOnak 1897 végén tett sokat mondó kijelentését: míg húsz év alatt Ausztria egyetlen jelentős államférfit sem tudott produkálni, addig „a mérsékelten liberális típusba tartozó, kivételesen tehetséges államférfiak által vezetve... Magyarország mintaszerű alkotmányos állammá fejlődött."

59 56. 1897. aug. 31. 7. 1. Hasonló szellemben ír az 1897. okt. 22-i (7. 1.) vezércikk is. 57. 1897. szept. 23. 7. 1. — A Magyarország iránt jóval kevesebb rokonszenvet érző régi vágású diplomata, Sir Horace RUMBOLD bécsi brit nagykövet emlékirataiban szintén az 1897-es ausztriai belviszonyokban eredezteti Magyarország nagy lehetőségét BISMARCK 1866-os jóslatának beváltására, a Monarchia súlypontjának Budapestre helyezésére. „Amikor 1900 őszén végleg eltávoztam Bécsből, Magyarország törvényes befolyása akkora volt, hogy nem csupán ő volt az erősebb partner az unióban, de amennyire ezt meg lehet ítélni, annak egyetlen horgonya volt." Sir Horace RUMBOLD: Final recollections of a diplomatist. London, 1905. 318-19. 1. 58. 1897. okt 23. 7., dec. 11. 7., 1898. Jan. 5. 3. és 7. 1. 59. 1897. dec. 2. 5. 1. 521