AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A millenáris Magyarország az angol sajtóban

tudta egyszerre kielégíteni a magyarokat és az ausztriai klerikálisokat.

41 A vezércikk a tudósítónál nyomatékosabban dicsérte meg KÁLNOKY külpolitikáját, különösen a balkáni kérdésekben tanúsított tapintatát, de a nuncius ügyében elkövetett hibái folytán elfogadta, hogy távozása elkerülhetetlenné vált.

42 KÁLNOKY lemondásával LAVINO úgy vélte, hogy lényegében elmúlott a magyarországi rendszerváltozás veszélye. Korábbi állásfoglalását módosítva — nyilvánvalóan saját pozíciója érdekében is — fölmentette az uralkodót a vád alól, hogy bátorította volna a klerikális kísérletet, sőt annak kudarcát egyenesen a király bölcsessége javára írta, de a sikert elsősorban a magyar szabadelvűek libaralizmusának és szilárd 67-ességének tulajdonította.

423 Egy ilyen Magyarországnak a Times hajlandó volt sok mindent elnézni, így az európai mércével nézve ekkor már szűknek számító választójogot, a nemzetiségek politikai kirekesztettségét, a szocialista mozgalmak elnyomását. Mindez persze abból is fakadt, hogy a Times a demokráciánál fontosabbnak tartotta a liberalizmust: ,,a liberális krédó egyik első alapelve bízni a népben, amivel együtt jár a tág választójog, és a szabad választás. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a katolikus többségű országokban (Magyarország: 50% fölött, Ausztria: 79% fölött) ha a népben bíznak, a nép első dolga bízni a papokban — az eredmény pedig katasztrofális a kontinentális liberalizmus valamennyi többi elve számára."

43 A Times-nak az angol sajtó többi orgánumát messze meghaladó tájékozottságát közvetve igazolják a más lapokban bőven található tárgyi tévedések. Például a radikális arculatú Review of Reviews WEKERLE 1894. júniusi lemondásában majd újbóli kinevezésében a király és a nép arisztokráciaellenes szövetségének sikerét látta. „A végeredmény az — ahogy demokratikus napjainkban ez már szokásos — hogy a monarchia ismét megerősítette a népre gyakorolt befolyását azáltal, hogy nélkülözhetetlen szövetségesnek, mondhatnánk eszköznek bizonyult a makacskodó arisztokrácia engedelmességre szorításában."

44 Jóval jobban informált volt a liberális Fortnightly Review, amely két cikkben vizsgálta meg a pápaság helyzetét. Az első általánosságban jellemezte a kérdést és megállapította, hogy az elmúlt években Európa-szerte nőtt a világi hatalma helyreállítására törekvő pápaság befolyása. A szerző szerint Ausztria—Magyarországon ,,az a heves vita, amely látszólag a pápai párt verségével fejeződött be, gyakorlatilag a Szentszék győzelmét eredményezte abban az értelemben, hogy világosan megmutatta, mennyire erős a kettős monarchiában a római befolyás."

45 Az osztrák Berchtold MOLDEN franciából fordított (esetleg egy francia lapból átvett ?) cikkében kitért a magyar belpolitika többi vonására is. Az Ausztriával szembeni nemzeti érzékenyál. 1895. máj. 17. 5. 1. — LAVINO már korábban is „szűk látókörű és bigott" jelzőkkel illette a külügyminisztert, aki ,,ultrareakciós politikai elvei és veleszületett arisztokratikus előítéletei" miatt is ellenszenvvel viseltetik a magyarokkal szemben. LAVINO levele WAELACE-ÜOZ, 1894. nov. 24. Archives of The Times, Lavino Papers. Ezúton is köszönetemet fejezem ki REES-MOGG úrnak, a Times főszerkesztőjének, amiért engedélyezte a Times levéltárában található levelek fölhaszlását. 42. 1895. máj. 17. 9. 1. 42a Uo. 5. 1. 43. 1895. jún. 3. 7. 1. 44. The Review of Reviews. X. évf. (1894.) júl. 9 — 11. 1. 45. J. W. GAMBIER: The Papacy: its position and aims. = The Fortnightly Review. 1895. júl. 19-32. 1. 518