AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A millenáris Magyarország az angol sajtóban

ség eredőit fölvázolva kölcsönös múltbeli hibákról beszél, s hozzáteszi, milyen könnyű Magyarországon ezekre hivatkozva sovinizmust szítani. Úgy látja, hogy az APPONYI által képviselt nemzeti színezetű követelések ellensúlyozására került sor az egyházpolitikai törvények napirendre tűzésére, de csak akkor okozott a kérdés nagyobb izgalmat, amikor kiderült, hogy az udvari párt rendkívül nehezményezi a javaslatokat, amelyekből így nemzeti ügy lett. Elmondja, hogy éppen az 1894—95. évi kormányválságok kapcsán volt kénytelen FERENC JÓZSEF tudomásul venni, hogy Magyarországon a 67-es rendszer fönntartásához nem tudja nélkülözni a Szabadelvű Pártot, amely viszont a kiegyezés és a hadsereg egységének megvédéséért cserében szabad kezet kap a belpolitikában, így mesterséges eszközökkel biztosítani tudja állandó parlamenti többségét, de ezáltal megrontja önmagát. A cikkíró azzal is tisztában van, hogy Magyarországon „a választójog korlátozott, a politikai jogok némileg egyenlőtlenül vannak elosztva, s ugyanakkor nagy arányú a gyógyíthatatlan szegénység", de ellenszerül az uralkodó jótékony beavatkozását, inkább a keresztényszocializmus mint a szociáldemokrácia terjedését és a Balkán felé irányuló gyarmatosító jellegű terjeszkedést kínálja. WEKERLÉnek a három törvényjavaslat elfogadása utáni bukását magyarázva helyesen mutat rá a király neheztelésének vallási és személyi motívumaira (köztük a szabadelvűek és a függetlenségi párt liberális szárnyának flörtölésére), de KHUENHÉDERVÁRY kísérlete mögött nem lát messzebbtekintő szándékokat. BÁNFFY és KÁLNOKY összecsapásában a külügyminiszter, sőt AGLIARDI részéről is nagyobb jóhiszeműséget, magyar részről pedig több intrikát föltételez, mint ahogy a Times látta az ügyet.

46 A századvégi válságjelenségek Bármennyire ideálisnak is tűnt a Times és az angol politikusok többsége számára az Osztrák—Magyar Monarchiának a magyar milleniumkor mutatott képe: a békés virágzás a szilárdan liberális Magyarország erősödő befolyása mellett, rövidesen nem várt válságok rendítették meg az egész Monarchiát. Magyarországon lezárult a kapitalizmus alapozó szakasza, s az új szakasz kiélezte az ipariés pénztőke ellentétét a mezőgazdasági tőkével, társadalmi síkon meggyorsította a dzsentri lesüllyedését, s mindezzel együtt járt az új típusú, harcias konzervativizmus jelentkezése. A fölszínen az agrárius-merkantilista ellentét formájában jelentkező folyamat együtt járt a nemzetiségek elleni sovinizmus és a szocialista jellegű megmozdulásokkal szembeni elnyomás fokozódásával. Ugyanekkor a birodalom lajtántúli felében is elmélyültek a gazdasági, szociális és nemzeti ellentétek, a csődöt mondó osztrák liberálisok helyét pedig elfoglalta a Németország felé tekintgető Német Nemzeti Párt, a Német Néppárt és az erős szociális demagógiát folytató antiszemita Keresztényszociális Párt. E fejlemények mind a Monarchia két országán belül, mind a kettő között súlyos konfliktusokhoz vezettek. A Times, illetve LA

VINO nem vizsgálta az új, számára kedvezőtlen jelenségeket kiváltó okokat, esetleg túlságosan bonyolultnak találta ezeket egy napilapban való tálaláshoz, így megelégedett a fölszíni események regisztrálásával. A régi, liberálisnak mondható viszonyokkal szemben nem látott jobb alternatívát, így a jónak tartott rendszer zavarait kissé értetlenül, de rezignáltán szemlélte. LAVINO 46. B. MOLDEN: The Papacy: Hungary and the Vatican = Uo. 33 — 44. 1. 519