AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A millenáris Magyarország az angol sajtóban

de ráadásul protestáns is. A személyével kapcsolatos szász és román aggodalmakat a lap ismerte, de nem tulajdonított nekik nagyobb fontosságot."

33 Az egyházpolitikai viták során a Times ismételten hangoztatta, hogy a harc nem a katolikusok ellen folyik, hiszen a magyar főpapság, élén VASZARY hercegprímással, nem is ellenzi komolyabban a javaslatokat, inkább csak az arisztokrácia egy része és a befolyását féltő alsópapság teszi ezt. A törvények revízióját követelő Néppárt megalakulása kapcsán is arra az ellentmondásra mutatott rá, hogy noha a kisbirtokosok megnyerésére törekszik, vezetői feudális arisztokraták, a liberalizmus és a politikai emancipáció legszilárdabb ellenfelei.

34 Az egész egyházpolitikai vita mögött a Vatikán politikai céljait látó Times-értelmezés helyességét támasztotta alá az 1895. április—májusi AGLiARDi-ügy. LAVINO már április 24-én politikai jelentőséget tulajdonított a bécsi pápai nuncius magyarországi húsvéti körútjának, 30-án pedig hírt adott a nuncius politikai beavatkozásnak minősíthető lapinterjújáról.

35 BÁNEEY és a magyar kormány tiltakozását jogosnak tartotta, sőt úgy vélte, hogy ezzel az uralkodó is egyetérthet, hiszen nem nézheti tétlenül „a pápa elszánt erőfeszítéseit, hogy uralkodó befolyásra tegyen szert a Monarchia mindkét felében", miután Ausztriában ez már sikerült is neki, de a magyar liberálisok nem tűrik az állam előjogainak a fenyegetését.

36 LAViNOt is meglepte, hogy a Monarchia külügyminisztere nyíltan szembefordult a magyar miniszterelnökkel, nem küldte el a Vatikánnak a kívánt tiltakozó jegyzéket, s elfogadta, hogy a nuncius több mint egy külhatalom nagykövete.

37 A vezércikk is a Curia „agresszív politikáját", a világi hatalom helyreállítását célzó törekvéseit tette felelőssé a válságért, de utalt arra az alkotmányjogi visszásságra is, hogy a Monarchia külügyminisztere nem felelős egyetlen választott testületnek sem. Ebben az Ausztria—Magyarországon fönnálló Home Rule-rendszer hibáját látja („a központi hatolom egymástól független képviselőtestületek között oszlik meg"), s noha elfogadja, hogy a Monarchiában más megoldás nem képzelhető el, óv a szisztéma britanniai követésétől.

38 (Az analógia pontatlanságán nem kell megütköznünk: a vezércikk befejezése nem Ausztria—Magyarországnak szólt, hanem az ír Home Rule kérdésében állásfoglalás előtt álló brit választóknak.) LAVINO joggal mutatott rá, FERENC JÓZSEF nincs abban a helyzetben, hogy megvédje külügyminiszterét : a Magyarországon nemrég lezajlott kormányválság után, a delegációk júniusi ülése előtt, az Ausztriában fenyegető kormányválság küszöbén kénytelen lesz ragaszkodni BÁNEEY maradásához,

39 különösen ha azt a magyarországi liberális többség is támogatja,

40 így nem érte meglepetésként KÁLNOKY május 15-i lemondása. A hírrovat élén álló bejelentés a tudósító szerint „megsemmisítő csapás a magyarországi klerikális reakcióra." LAVTNO is helyeselte ugyan KÁLNOKY külpolitikáját, de rámutatott, hogy a közismerten ultra-konzervatív nézeteket valló és a magyar kérdésekben tájékozatlan államférfi az AGLIARDI ügyben nem 33. 1895. jan. 14. 9. 1. 34. 1895. jan. 31. 5. 1. — Véleménye megerősítését látta LAVINO XIII. LEÓ pápának ZICHY Nándorhoz, a Néppárt megalapítójához intézett levelében, amelyet részletesen ismertetett, 1895. márc. 19-én, 5. 1. 35. 1895. ápr. 24. 5. 1. és ápr. 30. 5. 1. 36. 1895. máj. 4. 7. 1. 37. 1895. máj. 6. 5. 1. és máj. 7. 5. 1. 38. 1895. máj. 7. 9. 1. 39. 1895. máj. 4. 7. 1. 40. 1895. máj. 9. 5. 1. 517